Cyntia

7. Rész

...De hol van George?
Egy eddig sose hallott hangszer hangja csapta meg Cyntia fülét. Egy ideig elgondolkodott, majd benyitott az egyik helységbe.
Egy meggyújtott füstölő, és egy kiterített pokróc volt odabent, központban George-dzsal. Ő a földön üllt, egy ölébe fektetett szitárral. Játék közben szeme félig le volt hunyva.
-Helló! - köszönt Cyntia.
A játék abbamaradt, George pedig felpillantott. Megzavarták őt, de olyan jámbor arca volt, hogy nem látszott rajta semmi rossz érzés.
-Szervusz Cyntia! Gyere csak!
Cyntia beljebb került, és rögtön az ismeretlen tárgyra bökött.
-Mi az a kezedben?
-Szitár! Egy gyönyörű hangszer - mutatta George átszellemülten.
-Soha az életemben nem láttam még ilyet! - tette csípőre a kezét Cyntia hitetlenkedve.
-Hát persze! Én hoztam be elősször...- magyarázta George.
-Hmmm, mármint az országba?
George bólogatott.
-Biztos könnyen tudsz játszani rajta! - mondta a lány
-Egy mester tanított meg engem - hajtotta le a fejét, George, majd kissé odébb üllt - Foglalj helyet!
-H-ha lenne szék, akkor szívesen-!
George kinevette.
-Nem kell! Ide a földre, mint én!
Cyntia a földre huppant. Lábait próbálta lótuszülésbe fonni, de a fekete kopogós cipőivel nemigen ment neki. Meghúzta a vádliját.
-Mit csinálsz? - rázta a fejét mosolyogva George.
-Mostmár semmit! - üllt le Cyntia is törökülésbe.
-És most koncentrálj magadra! - mondta George. Kezeit a térdén pihentetve mosolyogva becsukta a szemét , és valami dallamot kezdett zümmögni magában.
Cyntia fészkelődött a meditáló George mellett. Kihúzta magát, szemhéjait erősen összeszorította, hogy ugyanolyan legyen mint ő. Legalábbis kívülről.
-Nem így kell! - fordult felé George - Nem a toaletten ülsz!
Cyntia kínosan kuncogott.
-Tedd lassúvá a légzésed, és nyugodt leszel! - ajánlotta.
-Rendben...! De ezeket a jött-ment keleti dolgokat sosem fogom megérteni! - tárta szét a karjait Cyntia - Csak egy tapasztalatlan kis brit vagyok.
-Mindenki több annál, mint amennyinek látszik!
Cyntia ámuldozó szemekkel nézte Harrisont. Ő mondta az előbb, hogy egy jógi tanította őt, de mégis... számára - az ő szemében - George volt a jógi. Sugárzott valamit, ami miatt jó volt mellette lenni.
-El tudod árulni, hogy Paulék mit titkolnak előlem? - hajolt előre Cyntia.
George némán nézett rá.
-Na?!
-... Játszanak - válaszolta George.
-Játszanak? Mit?
-A szemükkel! A szemük és az agyuk játékával játszanak, és valószínűleg nem akarják, hogy te is velük legyél! - tette vállára a kezét George.
Cyntia durcásan elnézett.
-Csak féltenek!
-De már elmúltam húsz! Avagy teljes értékű nő vagyok!
-Az igaz... - döntötte oldalra a fejét George -... De belül még gyerek. Egy kicsi gyerek
Cyntia szemöldöke felszaladt.
-De az jó? Mert mindenki más azt mondja hogy "szenilis", meg "hülye", meg "buta liba", meg... debilis-!
-Cssst, nem igaz! - intett egyet George, elhintve minden negatív gondolatot - Mindenkinek van célja a földön. Neked is van.
Még egy doktor mondta régebben a szüleinek: "Lányuk enyhén értelmi fogyatékos". Akkor, és most sem tudta, mi ez az egész és hogy lehetséges, de George nyugtatgatásától megint higgadt lett és boldog. Lassan odahajolt, és megölelte.
George mosolyogva felsóhajtott.