Átlagos élet? Nem éppen ~Befejezett~

26. rész

Megint a teraszon ülök és bámulok magam elé. Gondolkozom, ami köztudottan árt nekem. Miért jöttem haza? Vissza költözök majd egyszer? Örökre elmenjek vagy maradjak? Az örökre sok idő, nem fordíthatok hátat a családomnak és Dereknek sem. Fáj itt lenni, de valahogy mégis itt érzem jól magam.. de miért maradnék? Ma már sokadszorra teszem fel a kérdést, de igazából a válasz roppant egyszerű. Mert itt van mindenki aki fontos nekem. Viszont ez még nem ok arra hogy tovább szenvedjek, mert szenvedek akkor amikor anyám szemébe nézek, amikor látom az öcsém csalódott arcát. El kell mennem innen, nem maradhatok..

Nem tudom mennyi az idő és hogy mióta egy helyben. Elmélkedésemből Daved szakít ki azzal hogy leül mellém. Venni akar a cigimből, de rácsapok a kezére.
-Hé!-háborodik fel.
-Neked nem kell.-mondom halkan.
-De hát te!-kezdet volna érvelni.
-Én, én vagyok. Te, te vagy. Ne legyél olyan mint én.-nézek a szemébe.
-Holnap elmész?-bólintok.
Túlságosan is bőbeszédű vagyok..
-Mikor jössz vissza?-néz rám.
-Nem tudom, nem mostanában..-felelem halkan.
Óvatosan megrázom mellé a fejem.
-Ugye ezt most nem mondod komolyan?-néz mélyen a szemembe.
Elkapom tekintetem. Szemeim lesütöm mielőtt újra megszólalok.
-Sajnálom.-csak ennyit nyögök ki.
Daved mérgesen feláll, de igazából nem mérges, csak csalódott. Csalódott bennem. Bennem, a testvérében.. Mindig ott kellett volna lennem neki, de borzalmas testvér vagyok. Daved bemegy. Nem bánom hogy elment, legalább egyedül lehetek.
Már vagy két órája ülhetek itt amikor hallom hogy mindenki elmegy. Felállok, felmegyek a szobámba és öszepakolok, holnap korán reggel imdulok.

Már a repülőn ülök, ''hazafelé,, tartok. Csak egy cetlit hagytam búcsúzóul, amikor eljöttem még mindenki aludt. Igyekeztem hamar eljönni, nehogy találkozzak bárkivel is a családból. Sírok, sírtam, sírni is fogok. Nem tudom mi fáj annyira, de mégis szétszakít.. Egyszerűen üresnek érzem magam. Meg akarok halni. Nincs értelme élni, ha ennyire fáj. Ilyen gondolatokkal szállok le a repülőről. Sietek az albérletembe.
Ahogy belépek az ajtón kicsit megnyugszom. Egyből a fürdőbe megyek.  A csap felé hajolok és hideg vízzel átmosom az arcom. Rendesen megijeszt a tükörképem. A szemeim puffadtak és pirosak, az egész arcom nyúzott.
-Mi történt velem?..-suttogom a tükörképemnek.
Nem bírom tovább nézni így elfordulok és kilépek a helyiségből.

Reggel van. Semmi kedvem élni, de készülődöm mert mennem kell dolgozni.

Mai Outfit-tem ⬇⬇

Mai sminkem ⬇⬇

A hajamat laza kontyba kötöm, sem időm, sem pedig kedvem nincs többet foglalkozni vele. A hátamra kapom a táskám és már indulok is.