Happened

51. fejezet ~ A felelős

Neymar Jr.

November 22.; Barcelona, Spanyolország

Egy újabb szarul sikerült edzés után mosdatom magamat. Az elmúlt egy hónap magát a poklot hozta be az életembe. Minden lehetséges rossz összejött ilyen rövid idő alatt is. Kate és Cristiano szakított, Kate depressziós lett majd elvetélt. Pep Madridban éli boldogan nővére életét, miközben Catherine valahol a Föld másik felén próbálja mindenféle szerek és emberek segítségével elfelejteni a portugált. Össze-vissza repkedtem a világban ezzel nem egy edzést kihagyva -ami természetesen nem egy következményt is vont maga után: veszekedések, pénzbírság, kispad, bizalomvesztés. Sem Lionell, sem Luis nem érti, hogy miért jó nekem az, ha mindent kockára teszek egy lányért, akit még csak nem is szerelemből szeretek. Szóval még arra sem hivatkozhatok, hogy a szerelem elvette az eszemet. Halvány fogalmam sincsen, hogy miért védelmezem mindenemmel a szőkét. Na és persze ott van Ronaldo, aki rájött arra, hogy milyen halál-szerelmes is valójában. Kész szappanopera.

- Neymar, nem marad meleg víz!- Szól oda csapattársam, Gerard.

Feleszmélve gondolataimból felkapom fejemet és rájövök, hogy a kék-piros csempével kirakott zuhanyzóban vagyok még mindig.

- Bocs haver- lépek ki az izzadságtól megszabadultan a katalánszín mozaikok közül.

Szőke, rövid hajamat megdörzsölöm egy törülközővel, míg derekamra tekerek egy másikat. Magam után vizes lábnyomokat hagyva tapicskolok el a képemmel ellátott szekrényig. Meglehetősen jó fotót sikerült kiválasztaniuk rólam. Tetszik.

- Hé, Ney- löki meg vállamat a mellettem ülő argentin.

Roskadt testtartással pillantok felé, mire ő megforgatja szemeit látványosan.

- Még mindig Catherine?- Húzza fel kérdőn jobb szemöldökét.

Sosem értettem, hogy egy ember hogyan tudja csak az egyik ívet ráncolni. Nekem valamiért mindig jön vele másik is.

Fáradtan bólintok egyet.

- Ronaldo szerelmes belé, természetesen erre csak most jött rá, miután Kate eltűnt a Föld felszínéről- foglalom össze az újságírók számára ezreket érő sztorit.

- Miért nem hívod fel?

Kénytelenül felnevetek.

- Próbáltam már nem is egyszer, de ki van kapcsolva.

Látszólag elgondolkozik a csatár. Kihasználva a pár perc nyugalmat kezdek felöltözni egy egyszerű póló-melegítő kombóba. Oldalra pillantok barátomra, aki térdén könyökölve bal kezével tartja fejét, miközben elmerengve pislog.

- Tudod hol van, nem de?- Bólintok.- Hát menj el hozzá!- Csapja össze tenyereit.

Értetlenül ráncolom homlokomat. Egészen eddig rossz szemmel nézte, hogy össze-vissza repdesek a brit lány után. Minden egyes alkalommal gondom volt belőle, de erről Kate természetesen nem tud.

- Ne nézz már így! Tök mindegy most már- legyint hanyagul- az egész vezetőség pipa rád, kispadozni fogsz, arról nem beszélve, hogy annyi büntetést akasztottak már a nyakamba, mint másnak egy teljes karrier leforgása alatt sem. Nem mindegy ezek után?- Tárja szét kezeit.- Legalább őt ne veszítsd el. Menj!

Megkönnyebbülten elmosolyodok.

- Köszönöm- ölelem meg és sietve hagyom el a Camp Nou területét.

Útközben jó pár telefon, könyörgő szavak és némi Euró fejében sikerül elintéznem egy késő délutáni gépet magamnak. Turista osztályon egy világhírű focistaként inkognitóban, érdekes menet lesz.