Happened

55. fejezet ~ Igazság(ok) órája

James Rodríguez

November 24; Madrid, Spanyolország

Még az öltözőben is halljuk Cris kocsijának hangját, amint fék csikorogtatva hagyja el az edzőközpont parkolóját. Remélhetőleg azért annyira nem őrült meg, hogy balesetet okozzon.

Nyugodtan állok fel helyemről, kezembe véve minden zuhanyzáshoz szükséges eszközt - tusfürdő, sampon, törölköző, papucs.

A már most gőz borította fürdőbe lépek.

- Srácok ez szép volt- Csapja össze tenyereit Marcelo elismerően.

- Szerinted elbassza?- Intézi szavait felém a mellettem lévő zuhanyrózsánál időző Benzema.

- Kire gondolsz?

- Hát Crisre!- Tárja szét kezeit lefitymálóan.d

- Nem tudom. Ismerjük azt a híres portugál vért, ami az ereiben csordogál. Akármi lehetséges, talán Katetel az oldalán tér vissza az olasz macsó nélkül. Remélem nem bassza el az a bájgúnár és tartja a száját! Ha kikotyogja, hogy Kate elköszönt leszarom hol van, megkeresem és behúzok neki. Kétszer. Sőt, háromszor!

Karim mellettem nevezni kezd.

- Miért pont három?- Vonj fel szemöldökét miközben kék színű tusfürdőjéből nyom tenyerébe.

- Egy mert elvette Katet tőlünk, egy mert elszólta magát, egy meg mert utálok repülni.

- Ez eddig fel sem tűnt- tűnődik el a dolgon.

- Mert amúgy nem igaz, csak jól hangzott- megrántom mindkét vállamat.

Összenézünk, mire mindkettőnkből kiszakad a nevetőgörcs.

Amint már sikerülne elfojtani a kikívánkozó hangokat újból összeakad tekintetünk minek következtében csak növekszik jó kedvünk.

- Azért remélem Crisnek sikerül visszaszerezni- találja meg eredeti hangját először a francia.

- Reméljük a legjobbakat- adom meg a végszót.

Catherine Clark

November 24; Dubai, Egyesült Arab Emírségek

- Neymar!- Kiáltom el magamat kilépve a fürdőből.- Tudod, még mindig van szobaszerviz és úgyis apám fizeti, nem kell főznöd.

- Nem főzök!- Tiltakozik hevesen.

Meglepő. Eddig ahányszor nálunk volt mindig belevetette magát a számára szörnyen izgalmas gasztronómia világába. Mondjuk meglepően ízletes fogásokat sikerült mindig elém raknia. Én életemben egyszer próbáltam meg pudingot készíteni. Mondanom sem kell, nem igazán jött össze. Ide a rozsdás bökőt pedig pontosan követtem a zacskón feltüntetett recept minden pontját!

- Mit nézel?- Foglalok helyet selyemköntösömben a kanapén.

A focista nagyon bőszen bújja márkás laptopomat. Nem válaszol, hanem felém fordítja a monitort. Remek! Egy újabb idióta firkász által írt szenny cikk.

Elcsíptük!

Miközben Neymar Jr. a turista osztályon utazva próbált elvegyülni -klikk a képekért- Catherine Clark egy ismeretlen férfi társaságában érkezett meg a madridi reptérre. Miközben a boldognak tűnő fiatal pár az információs táblát tanulmányozta megérkezett az ex, Cristiano Ronaldo is. Így egyből következett a botrány is!

Ronaldo nem bírt hormonjaival és rátapadt a brit lány ajkaira, amit Clark nem fogadott túl boldogan. Felháborodva taszította el magától a sztárfocistát, majd faképnél hagyta a döbbent férfi.

Véleményünk szerint kevés lány reagált volna hasonlóan a szívtipró cselekedetére. Ti mit tettetek volna?

- De jó, hogy szólt róla, hogy hazajön- húzom el szám szélét csalódottan.- Oh, épp ő hív!- Kapom fel a telefont.

- Pep- szólok bele kimérten.

- Szia! - Szól bele elgyötört hangon. - Figyelj csak - kezd bele feszülten és gyorsan eldarálja mondanivalóját. - Itthon vagyok. Beszélnünk kell!

- Hol itthon? Madridban vagy...- teszek úgy, mintha mit sem tudnék.

Tőle akarom hallani!

- Itthon itthon - utal Dubaira. - Fél órája szállt le a gépem. Át tudsz jönni vagy én menjek?- Érzem hangjában a félelmet és a tanácstalanságot.

- Megijesztesz. Minden oké?- Kezdek kérdezősködni.

Aggódok érte. Olyan furcsa a hangja és olyan furcsán beszél, mintha nem lenne önmaga.

- Persze, csak beszélnünk kell.

- Rendben, akkor körülbelül tíz perc és ott vagyok - nyomom ki a telefont bizonytalanul.

Ezt meg mi lelte?

A brazil érdeklődő tekintetével találom szemben magamat, amint felemelem fejemet.

- Na?

- Valami nagyon nem oké vele... át kell menjek hozzá és a hangja is. Istenem Neymar, valami történt miközben nekem akart jót azzal, hogy bosszút áll!

- Cshhh! Nyugi kicsim- fogja le kezeimet amikkel eddig észre sem vettem, de hevesen csapkodtam.

Nyugtalanul simulok hozzá.

Mindent elbaszok.

- Peep!- Lépek be a lakásba és próbálok valamelyest boldognak tűnni, ezzel talán az ő arcára is mosolyt csalva.

Nem válaszol így türelmetlenül foglalok helyet mellette a bordó borbélyházba is beillő kanapén.

- Mi a baj?

- Jó egyszerűen kimondom- szívja be élesen a levegőt, ami semmi jót sem jelenthet- terhes vagyok!

- Hogy mi van?- Kiálltok fel meglepetten.

Pep pedig szépen lassan mesélésbe kezd a könnyeivel küszködve.

Tisztában vagyok vele, hogy ő inkább meghalt volna, minthogy gyereket szüljön. Nem csak magát a folyamatot tartja undorítónak, de még csak a gyerekeket sem szereti túlságosan. Sőt kifejezetten utálja őket. Én csupán nem értek velük szót -kivéve Junival-, de ettől függetlenül nincsen velük semmi problémám. Meg hát egy kis Kate? Tuti olyan menő lenne, mint az anyja.

- És azt hiszem ez érdekelni fog- szegi tekintetét az üveglapos kávézóasztalra.- Cristiano...

- Láttam a cikket!- Vágok közbe ingerülten.

- Miféle cikket?- Értetlenkedik.

- Amiben leírják, hogy smároltatok a reptéren, és nem, nem haragszom- fogom markait tenyereim közé.

- Nem erről van... azért tette, mert azt hitte te vagyok. Kate, Cris szerelmet vallott nekem, vagyis neked. Azt mondta most már semmit sem úgy tenne, mint régen. Most már te kellenél neki, akármi is történne. De, de én ott hagytam. Faképnél hagytam miután kimondta és még csak vissza sem néztem, hiába kiabálta a te nevedet megállás nélkül.

Szóval szeret. Erre nem jöhetett volna rá még az előtt, hogy elvetélek az ő gyermekével a méhemben? Idióta, meggondolatlan nyomorék. Tenyerem viszket, ahogyan csak rá gondolok és arra, hogyan elbánt velem.

- Semmi gond, Pep. Nem érdekel már- küldök felé egy biztató mosolyt, de könnyen átlát rajtam. Elvégre mégis csak a tulajdon húgom!

- Szereted, igaz?- Emeli rám az elkenődött szemfestékkel keretezett kék íriszeit.

Keserűen elmosolyodom.

- Szerettem. Most már nem tudom mit érzek iránta. Gyűlölöm vagy szeretem e? Fene sem tudja- mosolyodom el.- De ha kellene az utóbbira szavaznék.

Pusztán némán bólint egyet. Ő maga is tudja, felesleges lenne akármit is mondania ebben a helyzetben, úgysem tudna semmi olyat sem mondani, ami hasznos lenne.

- De most te vagy a fontos! Holnap elmegyünk orvoshoz. Rendben kicsim?- Nézek arcába biztatóan.

- Rendben.- Adja be derekát egy kis gondolkodás után.