Kém a félvértáborban (BEFEJEZETT / Javítás alatt)

49. A legnemesebb állat

A fiú éppen időben vágódott hasra, mielőtt a bokorból elő ugró szörny belemélyeszthette volna a karmát a húsába. 

Előkaptam mind a két kardomat és a szörnyre irányítottam a figyelmem. Brednek köszönhetően a fájdalom eltűnt. Kicsattanó formában voltam. A szörny... a legnemesebb állat volt, akit valaha is a hátán hordott a föld. A Nemeai Oroszlán. 
- Cccc. - ciccegtem neki. 
A szörny ott hagyta a már hátára fordult Bredet és engem pécézett ki magának. Egymást kerülgettük, mint amikor az állat az áldozatát figyeli. 

Sosem találkoztam még a Nemeai Oroszlánnal. Kétszer vagy háromszor akkora volt, mint egy normális oroszlán. A bőre is más volt, még az éjszakban is jól láttam, hogy íj nem hatolhat át rajta, olyan erős.

Hogyan is győzte le Heraklész? 

Becsalogatta egy barlangba, vagy bemenekült... nem tudom... azt hiszem ledugta a kezét a tokán és megfullasztotta, mivel semmilyen fegyver nem szelte át a bőrét. 

Felemeltem a kardomat. A pillantásomat a szörnyébe hasítottam. Aki rám mordult, kivillantva, éles fogait. Bred kezében egy csodálatosan megmunkált kard termet. Mellém lépett és felvette a védekező állást. 

- Ismered Heraklész sztoriját? - kérdeztem. 

- Nagyjából. A hatodik próbáig elolvastatta velem anya. A kardjaink feleslegesek. 

- Ha letudod győzni puszta kézzel, csak nyugodtan, de én nem járok odalent az érdekedben. 

- Ha meghalok, a káosz elemészt. - tért vissza a szemébe a pimaszság. 

- De jó... most már örökké mellettem kell lenned? - húztam el a számat. 

- Csak amíg meg nem halsz. - vigyorodott el. 

Az oroszlán felkiáltott és felénk vetette magát. Két oldalra ugrottunk el. Az oroszlán éles körmeivel belekapaszkodott a földbe és mérges szemével engem nézett. Hihetetlen gyorsasággal rám ugrott. A kardom még csak meg se karcolta, hatalmas testével rám telepedett és éppen megemelte hatalmas mancsát, amikor Bred megdobta egy kővel, ami a mancsán találta el. 

A szörny ott hagyott engem és Bredet vette üldözőbe. A fiú viszont felemelte a kezét, mire az oroszlán az éles fény miatt ami Bred tenyeréből árad, lehunyt szemmel megtántorodott. 

- Bred... Van egy ötletem! - változtattam vissza ékszerekké a fegyvereimet és emeltem fel a két kezem. - Fedezz!

- De jó... Nem leszel hosszú életű... - engedte le a kezét, tettetett lelkesedéssel az arcán. 

- Háromnegyed vérben isten vagyok. Csoda, ha megérem a 18-at. 

- Csináld inkább. 

Szét tártam a kezemet, amiből a káosz úgy áradt, mint még soha. A fájdalom is jelentkezett vele természetesen, de most itt van Bred. A fiú azonnal tette a dolgát arany szalagok lőttek ki a tenyeréből amelyek rám fonódtak. A káosz füst felhője bekerítette az oroszlánt, majd az történt amire egyáltalán nem számítottam. Az oroszlán átugrott a fejem fölött és Bred mellkasába vájta a körmét. A fiú az ajkába harapott. A szalagok elhaltak körülötte. A füstfelhő ijedtemben elvált a tenyeremtől és azonnal körbe vett engem. 

Bredre pillantottam. Az oroszlánt próbálta letolni magáról, miközben valamivel babrált a másik kezével. A mellkasából vér spriccelt, de ennél mindkettőnknek nagyobb dolga volt. Gúnyos taps ütötte meg a fülemet. 
Az éjszakából egy lány vált ki. 
- Ingrid... - haraptam az ajkamba.