Komplikált...

1. Rész - Egy átlagos reggelem...

  A zsémbességem és a lustaságom nem teszi könnyebbé a reggeleket, a nagymamám órákig kelteget, és ezzel persze őrületbe kergetem. Hiába, ha nem tudnám, hogy várnak rám, nem kelnék fel. Szóval minden reggel képtelen vagyok kiszálni az időgépemből (esküszöm, visszafekszel 5 percre, és eltelik egy óra), és kimenni a konyhába, ahol csak szerintem van írtó hideg reggelente. Tudni kell rólam, hogy borzasztó lassam öltözöm (ezért hamarabb kelek mint a nővérem, mert ő meg a pasija visznek gimibe), szóval mikor én már a kávémat iszom, Lana még csak akkor kel fel, mert ugye valahogy neki sikerül 15 perc alatt elkészülni, úgy, hogy még jól is nézzen ki. Mire mindketten készen voltunk, Benjo már dudált nekünk. Elköszöntünk a nagyitól, és beültünk a kocsiba, Lana előre, Benjo mellé, én meg a hátsó ülésre. Lana és Benjo nyálas csókkal köszöntötték egymást, ügyet sem vetve arra, hogy egy mindjárt rókázó kiskorú a szemtanuja nagy szerelmüknek. Ugye nem nehéz kitalálni, hogy szingli vagyok. Lana és Benjamin jegyesek 3 hete (Benjo pont Valentin napkor kérte meg, ugye milyen meglepő), és majd miután Lana is befejezte a közgázt, (valamikor) összeházasodnak. Örülök nekik, hiszen Lana a tesóm, Benjo pedig olyan nekem mint egy bátyó, de nyilván szingliként eléggé kellemetlen a tüzes románcukat elviselni. 10 kínos  perc után végre odaértünk minden 16 éves lány álompalotájába *dobpergés* a GIMNÁZIUMBA.
- Vigyázz magadra!-mondta Lana.
- Igenis anya!-csipkelődtem.
- Ne szemtelenkedj a nővéreddel!-szólt bele Benjo.
- Jaj igen Lana az este...-kezdtem bele, de Benjo félbeszakított.
- JESS NAGYON JÓL ALUDT! Szia Jess!-mondta és elhajtottak.
Én és Benjo cinkostársak vagyunk. Mivel Lana vagy engem babusgat, vagy őt, mindkettőnknek egyes dolgok úgymond tilosak, és ha egyikünk valami hülyeséget csinál, (amiről persze a másik valahogy mindig tud) akkor megegyezünk abban, hogy nem mindjuk el Lananak. Na jó inkább csak egymást zsaroljuk vele. Most például az volt, hogy tegnap este Ben felvette ahogy Lana horkol. Nem kell arról kérdés, hogy kaptam rajta, de a lelkemre kötötte, hogy nem mondjam el neki, mert meg akarja vele prankelni, vagy tudomisén.
A kapuban Hannah már várt. Hannah a világ legjobb barátja, de tényleg. Még egy egész borkán Nutelláért sem adnám oda. Ja...ez sokat mond rólam. Amugy nem mintha kövér lennék vagy ilyesmi, de ami jó az jó.
Az ölelés után indulhattunk is anatómiára.