Titafiú és én 😻|BEFEJEZETT|

5.

*Vissza Lena szemszögébe*

Nyöszörögve lementem a kamrába.
- Lena, napok óta ki se jössz a szobádból! -üdvözölt anya. Victor, Yuri és Yuri ott álltak mellette. - Minek köszönhetjük a látogatást?
- Elfogyott a Nutella -hümmögtem, és ahogy erre a szörnyű emlékre gondoltam, láthatóan elszomorodtam.
Elkerekedett szemekkel néztek rám. Nem csodálom. Mióta Yuri ellökött, tragédiának élem meg azt is, ha elszakad egy papírzsepi, miközben az orromat fújom.
- Lena, jól vagy? -aggodalmaskodott anyu.
- Soha jobban -szipogtam. - Kaphatok kekszet?
- Persze, kislányom, csüccsenj le! -viharzott be a konyhába.
Yuri látszólag megsajnált, és míg a másik kettő falta egymást, leült mellém. A cicám, Nyunyuka (így hívom. Problem?) felugrott az ölébe.
- De szép macska vagy te...
- Nyunyuka -mondtam, mire kiszakadt belőle a röhögés. Csúnyán néztem rá.
- Mi bajod van Nyunyukával? -böktem a krémszínű cicus felé.
- Milyen név az, hogy Nyunyuka? -nevetett.
- Cuki név. És még mindig haragszom rád. -vettem ki a kezéből a macskámat, és dögönyözni kezdtem.
Anya letett elé egy doboz Oreót és egy üveg Nutellát. Azonnal rávetettem magam, elhajítva Nyunyukát. Így belegondolva... Szegény Nyunyuka.
Na de késő bánat. Miután ezt megettem, kerestem csokifagyit.
- Lena, így nem fogod megtartani a versenysúlyod -szólt rám a szőkeség.
- Arra célzol, hogy kövér vagyok? -bámultam bele hatalmas szemibe.
- Nem. Mondd már meg, mi bajod van, hogy ilyen személyiségváltozáson mentél keresztül! -fakadt ki.
- Nyem tudom... -vágtam be a durcit, és otthagytam a fagyit. R.I.P. Manhattan-fagyi.
Felmentem a szobámba, és épp becsaptam volna az ajtót, mikor Yuri megállította.
Belépett, és bezárt minket.
- Nyisd ki.
- Nem. Beszélnünk kell.
- Nincs miről beszélnünk.
Leült az ágyamra, s az ölébe húzott. Kifejezetten kényelmes volt.
Átkarolta a derekamat, arcát a hajamba fúrta, és folytatta.
- Nem direkt volt.
- Ja? Akkor csak véletlenül löktél el Japánig?
Sóhajtott.
- Nem akartalak ellökni. Fe ha már ott jártál, hoztál nekem katsudont?
- Te nem vagy ilyen hülye, Yuri. De megbántottál. -beszéltem a falnak.
- Azért kértem bocsánatot!
Nyunyuka a lábához dörgölőzött.
- Nyunyuka! Áruló. -fordultam meg. Azaz csak akartam, mivel Mr. Plistesky megragadta a csuklómat, és átölelt. ~Olyan jó illata van!~ gondoltam.
- Meow.
- Mi? -röhögtem el magam.
- Semmi... -vörösödött el.
- Nem-nem! Nyunyuka magasabb hangon nyávog! -bontakoztam ki az öleléséből. A tudatalattim ez ellen volt, de mindegy.
- Ez ilyen izé... rossz szokás... én izé... néha nyávogok. -vallotta be.
Bemásztam a szekrényembe, és kijöttem egy cicafüles fejpánttal. Felraktam a fejére.
- Grr... -mordult fel Nyunyuka.
A helyzet nagyon abszurd volt. Én pizsiben röhögök a macskafüles Yuri Plistetskyn, akire a cicám féltékeny...
- Most, hogy kellően kiröhögted magad rajtam, öltözz! Sajtótájékoztatóra megyünk!

----------------------
Ezeregyszázhetvennégy éve nem volt rész! Gomene...
Jó hírek:
☆ Az akatsukis fanfiction következő része összeállt.
☆ Nem tudom, mennyit árulhatok el, de aki még nem tette, az gyorsan olvassa el az Animentsmeg!-et lazardia2002-től, mert lassan történni fog valami. (Gomene, kedves kollegina, ha ez még top secret volt, igyekeztem nem sok mindent elárulni, de promózlak X3)

Xoxo.