Five nights at Friend's

2. Fejezet

Hát az este furcsán telt de reggel egy percig se gondolkoztam azon hogy elmondjam-e az esti eseményeket. Természetesen nem. Úgyan kihinne nekem! Az agyam az esti dolgok körűl járt egésznap! Vártam ugyan de hát....

/Este/

23:59 vártam a teremtményeket Felkékszűlve!

00:00
Nem jött senki.

00:01
De aztán a nyúl bejött a bal oldali ajtómon.

-Szeva, mizú? -kérdezte "lazán"

-csá. Te! Ha már itt vagy, had kérdezzek valamit!

-Ok, kérdezz.

-KIK VAGYTOK TI ÉS MÉRT VAGYTOK ITT!!!!?!??!!

-Kérlek szépen mi, animatronikok vagyunk, és azért vagyunk itt hogy segítsünk.

-Mégis miben?

-Majd megtudod! - majd MEGFOGTA A TABLETEM és elment.

Csak néztem magam elé, és próbáltam megfejteni azt amit a nyúl mondott. De aztán bejött a csirke.

-Szia! Kérsz egy muffint?

-Nem köszi.

-Há jó! -majd sértődötten elment.

Na jó lehet finomabban kellett volna fogalmaznom de már mindegy.

Foxy hangjára lettem figyelmes majd bejött a szobámba. (Onnan tudom hogy Foxynak hívják mert egy poló volt rajta amire rá van írva hogy Foxy. Ne kérdezd hogy.)

-Na szeva kalóz pajti!

-szia.

-Nálam van a laptopod és letöltöttem a FNAF 1-et! Azzal játszottam! -mosolygott idiótán.

-De az fizetős b*szod!

-Ja tudom.

-ANYÁD!!!

Majd mikor kiment (a laptopommal😠) akkor jöttem rá hogy értette Bonnie amit mondott. Aztán kimentem a konyhába Chica-hoz és bocsánatot kértem tőle, majd benyomtam egy muffint a számba. Chica boldogan nézett vissza rám, és mint egy gondoskodó anyuka, visszaterelt a szobámba.

Majd mikor visszaértem a szobámba, az ányamon egy kis medve ült.

-Hát te? -mondtam eggyáltalán nem megdöbbenve ( már megszoktam)

-nincs hozzá közöd! -mondta nevetve.

-Hé! Nyugi!

-Annak ára van! -mondta és elment.

Akkor jöttem rá! Mióta apa meg anya elment Olaszországba 1 hétre azóta más lett minden. Most gondolj bele! Chica olyan mint anya, Bonnie olyan mint apa, Foxy olyan csóri mint a báttyám, és a kis medve ( Freddy) a hugom. Apáék nincsenek itt a család nem a rendes a báttyám felelősségével. Így itt vannak ők akik mint egy pót család olyanok. Rájöttem erre és nagyon boldog voltam. Sőt már reggel is volt, de ezt továbbra se akarom elmondani a tesóimnak. Majd idővel!