Close, but not close enough /Befejezett/

22. Hozzám jössz?

Zora Winfield

Cole távozása után némaságba burkolóztam, még Lukekal sem beszéltem, ami a részemről nagyon nem fair. A többieket megtévesztheti, de engem nem. Megviselte Cole megjelenése, főleg a zöld szörny jött ki belőle, elég nagyot robban már csak akkor is, ha kérdeznek tőle valamit. Simon és Paul úgy döntöttek, ma inkább pihenjünk és holnap kipihenten a megbeszélt időpontban jelenjünk meg, ne késsünk! A barátom megjelenése nem csak Lukera és rám hatott, hanem a másik három fiúra is. Mind tudták, ha ő itt van és itt fog maradni, óriási balhékra lehet majd számítani. Azt nem tudták, hogy én nem akarom maradásra bírni, mihamarabbi távozásában reménykedem. Haza érve mindenki elfoglalta magát valamivel, a legbántóbb az volt, amikor Luke a saját szobájába ment s zárta magára az ajtót. Gondoltam hagyom lenyugodni s később beszélek vele. Nem szóltam a vacsoráról, így amikor este puccba vágtam magam, még Gemma sem értette mit szeretnék. A délután többi részében volt, hogy bent volt nálam és arra várt, hogy megszólaljak vagy épp csak kifejtette véleményét a barátomról. Nem adtam magyarázatot csak emelt fővel kisétáltam, egyenesen a rám várakozó taxiba. Az étterem gyönyörű volt, hangulatos és romantikus. Az ilyesfajta dolgok pedig nem rá vallanak sajnos. A pincér egy kis eldugott részre terelt, ahol már ott várt ő. Kezdek egyre idegesebb lenni, hisz így akár még bántat is, egy ilyen beláthatatlan helyen. Öltöny volt rajta, maga a helyszín nem ő, ő sokkal lazább. A randijaink többsége, sétákból állt, mert soha nem akart egy drága helyre vinni, mondván az anyukánk főztje a legjobb. Egyre jobban undorodom saját magamtól, amiért régen én láttam benne valamit, ami vonzott hozzá. Rövid csókot nyomot ajkaimra, majd helyet foglaltunk, a pincér pedig nem sokkal később már hozta is az ételeinket, így esélyem sem volt, magam választani. Beállt a kínos csend, amit nem akartam én megtörni először, úgy gondolom amiért ő hívott el, neki kell kezdenie. Békülni akar, én pedig ezt még mindig nem látom rajta.

- Azt hiszem ez közöttünk már nem fog működni - szólalok meg egészen halkan. - Ide jöttél, elhívtál erre a nagyon romantikus helyre, ami valljuk be nem a te világod, aztán csak ülünk itt.

- Nézd el nekem a szótlanságomat, de amit mondani akarok nem kis dolog számomra s remélem számodra sem lesz az.

- Ha elárulnád végre, akkor talán választ is adhatnék - néztem rá.

- Tudom a kapcsolatunk egy ideje nem a megfelelő, de tudom a szerelmünk elég erős ahhoz is, hogy az akadályokat legyőzve együtt maradjunk - a zsebében kutakodva egy kis bársony dobozkát húzz elő, amitől én teljesen a padlóra kerülök. - Ez most nagyon váratlanul érhet téged, de úgy gondolom érdemlünk még egy esélyt az élettől. Zora Winfield, hozzám jössz? - nyitja fel a dobozt, amiben egy mese szép gyűrű lapult én még sem tudnám elfogadni ezt.

- Cole - suttogtam, hisz egyenlőre a sokktól többre nem telet.

- Meglepődtél - szólal meg. - Adok egy kis időt, hogy felfogd és átgondold a döntésedet, addig is szeretném, hogy hord - ragadja meg a karom, s húzza ujjamra a gyűrűt.

- Én tényleg nem tudom mit is mondhatné - hajtom le a fejem. - Szeretnék haza menni - piszkálom a legújabb ékszeremet. - A gyűrűt nem fogadhatom el, amíg nem adok választ.

- Ezt neked szántam, szeretném ha addig is hordanád - a hang lejtése megváltozott, innen arra merek következtetni, jobb nem szembe szállni vele. - Haza viszlek - áll fel.

Egész utat csendben tettem meg, amikor pedig búcsúként meg akart csókolni, nem hagytam neki. Jézusom, hiszen megkérte a kezemet! Nem értem már magamat sem, miért húzom így az időt, de félek tőle. A félelem szó pedig elég nagy kijelentéssel bír, azt mondta holnap eljön, a választ pedig hallani szeretné. Istenem, csak akkor beszélek vele, ha valaki lesz még mellettem, túl erőszakos. Remegő lábakkal indulok el, vacakolok kicsit a zárral és már bent is vagyok. A nappaliból szűrődnek ki zajok, így egyből arra indulok. Luke nézi a tévét, ami most hihetetlen boldogsággal tölt el, de tudom, érzem ez nem marad így sokáig.