Mi lett volna,ha...?(miraculous fanfiction)

A felejthetetlen Valentin nap

Adrien szemszöge:

Megnéztem,ki küldte a levelet,de nagyon meglepődtem.A levelet Marinette írta.

Végül is ha jól bele gondolok,éj sötét haj,kék szemek.Tényleg olyan mint ha Marinettnek szólna.De most nem tudom hogy bogozom ki magam a helyzetből.Marinette valószínű szerelmes belém,és ha elmondanám hogy én nem rá gondoltam,akkor szomorú lenne.Viszont nem hazudhatok.Nem mondhatom hogy rá gondoltam,ha nem ő az akinek írtam.Az igaz,hogy Marinette nagyon szép,kedves,tehetséges lány,de ő csupán egy barát.A legjobb lánybarátom.Hiszen a szívem Katicáé.Talán ha Katica nem lenne,lehet,Marinette lenne a szerelmem,hiszen néha olyan érzésem van,mint ha kicsit több lenne nekem mint barát.

-Mi az?-kérdezte flegmán Plagg.

-Marinette írta a levelet.Most nem tudom mi lesz.

-Hát ezt jól elszúrtad,kölyök.Most mi lesz?

-Pont az a bajom,hogy nem tudom.

-És ha ő Katica?

-Mi?Dehogy!Persze tudom,külsőre egyeznek,de Marinette nem lehet Katica!Ő merész,kedves,önfeláldozó,és persze makacs.Marinette pedig szintén kedves,meg minden,de ő egy kicsit ügyetlen.Persze ő is tetszik de hát tudod hogy Katica...

-Ne is mondd tovább!Akkor sorolhatnád holnap reggelig hogy milyen szerinted Katica!

Majd egyszer csak rászállt egy katica a levélre,majd pár másodperc elteltével el is relült,ki az ablakon.Utánaszaladtam.

-Lehet hogy tényleg ő Katica?-csillant fel bennem a remény,de Marinette nem lehet Katica!Örülnék neki,de ilyen szerencsém nem lehetne.

Meg kell ezt vele beszélnem!Elhívom majd suli után a parkba,és elmondom valahogy úgy,hogy ne szállja meg lehetőleg egy akuma.

***

Marinette szemszöge:

-Marinette!Ébresztő!-szólt Tikki.

-Oké!

-Nagy nap a mai!

-Mert?

-Tudod,a levél!

-Ja!Remélem nekem szánta a levelet!De az én szerencsétlenségem..

-Ne mondj ilyeneket!Adrien biztos szeret!

-Hát,remélem.

Miután elintéztem a reggeli teendőimet,elköszöntem a szüleimtől,és siettem a suliba.

***

Miután vége lett az óráknak,Adrien idejött hozzám.

-Szia Marinette!Ráérnél most a parkba?

-I-igen!

-Nagyszerű!Akkor jössz?-mosolygott kedvesen a szőke.

-Mi-Miért?

-Hát most megyünk,nem?-mondta értetlenül,félig felvont szemöldökkel a zöldszemű.

-Ja-ja de!

Amikor odaértünk a parkba,leültünk egy padra,és Adrienen látszott,hogy valami nincs rendben. Jajj ne!Remélem nem lesz gond!

-Marinette,tudod én öhm,szeretlek,de tudod hát öhm,csak barátként.A versem nem neked szólt.Tényleg sajnálom.Nem szerettelek volna megbántani.

Egy világ tört bennem össze.Ki az a lány,akinek ilyen szerencséje van?Akár mennyire vagyok erős,megeredtek a könnyeim.

-Marinette!Kérlek bocsájts meg!Ugye megérted?