Új Leosztás [Befejezett 💙]

Ryo 3.

A srác totál reménytelen. Ahogy elsétál a telefonjával a kezében, lelkes vigyorral az arcán, Shuuval egyszerre nézünk utána.
-Nem vagyok benne biztos, hogy megértette a lényeget. – mondja ki elgondolkozva a gondolataimat. Megvonom a vállam. Ez már kurvára nem az én problémám.
Amíg a többiek keresik a kártyáinkat, mi elugrunk az automatához inni egy kólát. Utána pedig megállunk az osztály folyosóján, és mindenki, aki elmegy előttünk, felmutatja a kártyáját. Így megy ez mindig. Először Namiko jön, mosolyogva lengeti a királynőt az egyik barátnője feje mellett. Dobok neki egy csókot. A másik lánynak egy Goth kártyája van, és könnyes szeme hozzá. Aztán Yukiro meghozza Shuunak a Jacket. Magának megint szerzett egy Wannabe lapot. Szépen lassan a többiek is befutnak, de a király sehol, csak csupa szar lap. Kezdek ideges lenni. Hirtelen bemondják a hangosbemondóba, hogy a mi osztályunkból már csak egy lapot várnak. Ebben a pillanatban feltűnik a folyosó végén Keiichiro. Remek, itt a kártyám.
Elé megyek, és megállok előtte.
-Mi a fasz tartott ennyi ideig? – rivallok rá. Rám mereszti a szemét.
-Ryo, én... – makogja, de a szavába vágva kinyújtom a kezemet.
-Na add ide szépen.
Remegő kézzel átnyújtja a kártyát, miközben értetlenül néz rám.
-De Ryo... ez nem a King...
Micsoda?! Megfordítom a lapot. Egy pikk ász. Rosszfiú kártya. Pillanatok alatt felforr az agyvizem. Ez ugyanis azt jelenti, hogy valaki már leadta a királyt. Hogy merte...
Hogy levezessem egy kicsit a feszültséget, orrba vágom Keiichirot.
-Te úgyis hülye vagy ehhez a laphoz. – morgom, és visszamegyek az osztályba. Úgy érzem, felrobbanok.  Levágom a lapot a játékmester asztalára, és az osztályhoz fordulok.
-Halljam... – kezdek bele. Halkan beszélek, de mégis mindenki elhallgat. – ki szerezte meg a Kinget?
A fejek egyszerre fordulnak, egyetlen irányba. Seth Foster felé.

-Mégis mi a szar ez az egész?! – üvöltöm Shuu arcába mászva a néptelen folyosón. Zsebre dugott kézzel álldogál velem szemben, és a rágóját csócsálja, amit most legszívesebben kivernék a szájából.
-Vége van, Ryo. – von vállat.
-Vége? Mi a fasznak van vége?! – acsargok.
-Mindennek. – vigyorodik el. – már nem te vagy a King. Nincs több csettintésre ugró Wannabe, odaadó ribanc királynő, vagy – itt sunyin néz rám – engedelmes Jack.
-Ó, valóban? – vonom fel a szemöldököm. Legszívesebben őrjöngenék, de ehelyett rámosolygok. A mutatóujjamat a mellkasának nyomom, ő pedig szépen a falhoz hátrál, ahogy akarom. Két oldalt a válla mellett megtámaszkodom, és hozzásimulok. A térdemet befeszítem a lábai közé, és a füléhez hajolok. – Valóban Shuu? – kérdezem suttogva. Érzem hogy a teste megremeg. A nyelvemet végig húzom a fülkagylóján, majd a nyakán, mire felnyög, az ujjam hegyével pedig közben végig simítok a hasán, pont a nadrág fölött. Hallom, hogy kapkodni kezdi a levegőt. – vannak dolgok, amik nem változnak. – vigyorodok el. – te a kurvám vagy, Shuu. Osztás ide vagy oda...
-Többet már nem! – morran fel dühösen, és ellök. Hátrébb lépek. Ezt most kurvára nem kellett volna... félrebiccentett fejjel ránézek.
-Hát már nem szeretsz? – kérdezem, és megnyalom a szám. Az arca ég, de azért elvigyorodik.
-Sose szerettelek, Ryo. Csak hagytam, hogy megbassz, és leszoptalak, amikor kérted. Érzelmekről szó se volt.
Ohh igen?
-Ezt szomorúan hallom. – rántom meg a vállam. Elfordulok, mintha el akarnék menni, majd a következő pillanatban visszakézből szájon vágom. Shuu félrenyeli a rágóját, és könnyes szemmel, köhögve zuhan térdre.
-Hányszor mondtam már, hogy köpd ki azt a szart. – nézek le rá megvetően. – remélem most belefulladsz.
-Bazd... meg... Ryo... – köpködi a szavakat. Végül sikerül lenyelnie a rágót is. Kár. Gyűlölködve néz fel rám. Rákacsintok, és sarkon fordulok.
-Bocs, cicám, de most nincs hozzá kedvem. – ezzel visszasétálok a terembe.
Ez jól esett. Most pedig koncentráljunk a problémára. Seth Foster elvitte a királyt. Persze, minden bizonnyal akkor is elbambult, amikor azt magyarázták neki, hogy mit kell tennie, ha azt találja meg. Idióta. Nekem pedig most ki kell találnom, hogy hogyan buktassam meg, és provokáljak ki egy új osztást. Remek.
Az a szemét áruló Shuu. Ezek után azon már meg se lepődök, hogy a terembe lépve azt látom, hogy Namiko Seth padján hasal, szinte a srác szájába nyomva a melleit. Szerencsétlen fiú arckifejezésén viszont minden dühöm ellenére röhögnöm kell. Láthatóan halvány fogalma sincs arról, hogy mi a helyzet. Na majd én felvilágosítom. De előbb...
-Hé, Ichiro. – állok meg egy vékony, szemüveges srác padja mellett. Óvatosan felnéz rám. – holnapra ne felejtsd el megírni a leckémet.
-Már nem vagy King, Ryo. – rázza meg a fejét, mire elkapom az inge nyakát, és felhúzom álló helyzetbe.
-Az nem. – vigyorgok rá, majd mézesmázos hangon folytatom. – én a rosszfiú vagyok. Tehát ha nem írod meg a leckém, akkor pépesre verem azt a pedáns kis prep pofádat. Értve vagyok?
Miután ijedten bólogat, elengedem, és előre sétálok Seth padjához. Namikora pillantok.
-Legalább kimostad a szádat ebédszünet óta, mielőtt rábuksz egy új faszra? – kacsintok rá, mire elvörösödik, és gyűlölködő pillantásokat vetve felém visszaül a padjába. Sethre nézek, aki tanácstalanul néz utána.
-Hé! – kopogtatom meg a padját, mire rám pillant. Istenem, hogy tud ez állandóan így elábrándozni? – Látom, nem nagyon vágod, mi a téma, szóval vázolom. Eddig én voltam ennek a kuplerájnak a királya, most te vagy. Az a ribanc – biccentek Namiko felé – a királynő. A csajod. Az a fasz pedig – bökök az ajtón épp belépő Shuu irányába – a Jack. A legjobb barátod. Mindenki, aki a piramison belül van, alattad áll a ranglétrán, és azt teszi, amit mondasz neki. Az pedig a te dolgod, hogy betartsák a szabályokat, és tudják, hol a helyük.
Elgondolkozva néz rám. A szemében némi felismerést látok csillanni, szóval remélem felfogta, amit mondtam neki.
-Akkor csak azt nem értem. – mereszt rám hatalmas bociszemeket – hogy ha én vagyok a király, akkor te most mi vagy.
Elvigyorodok. Ez egy nagyon vicces kérdés, Seth.
-Én a rosszfiú vagyok. Kívül állok a piramison, ami azt jelenti, hogy megtehetek bármit. Akármit. – lehajolok, és megfogom az állát. – Akárkivel. – még mielőtt felfoghatná, hogy mire készülök, szájon csókolom.