Új Leosztás [Befejezett 💙]

Seth 6.

- Ó! – nézek fel az ismerős épületre, aztán Ryohoz fordulok. – Nincs kedved feljönni?
- Ennyire kettesben akarsz lenni velem, cica? – kérdezi, és már el is indul felfelé a lépcsőn, ami az első emeleti lakásokhoz vezet.
- Csak gondoltam, éhes vagy. Nekem mindjárt kilyukad a gyomrom. Sütök palacsintát… - kezdek a táskámban kotorászni a kulcs után, majd szélesre tárom előtte az ajtót. – Nem kell levenned a cipőd, még úgyis kupi van.
Becsukom mögöttünk az ajtót, és felkattintom a villanyt. Ryo összevont szemöldökkel néz körbe a dobozokkal teli szobában. A nappali az első szoba, ami egybe van nyitva a konyhával, a kettőt egy kis konyhapult választja el, ami éppen elég nagy ahhoz, hogy apával ketten elférjünk rajta evés közben, ezért nincs asztal. Innen nyílik egy keskeny kis folyosó, ahonnan a többi szobába lehet eljutni.
Ryo otthonosan érezve magát lehuppan a pulthoz, én meg nekilátok, hogy kipakoljam a dolgokat a munkalapra. Az összes szekrényt feltúrom, mire találok egy tálat, amiben összekeverhetem a dolgokat, csak aztán jut eszembe, hogy nem tudom az arányokat. Elszaladok a szobámba, és bedugom a telefonom, majd megkeresem rajta a receptet, amit még korábban előkotortam. Nekilátok, hogy összekeverjem az összetevőket.
- Feltűnően csendes vagy – jegyzi meg Ryo. Unott a hangja…
- Ne haragudj. Koncentrálok… Ha megosztom a figyelmem, el fogom rontani… - lesek a telefonra. Tojás. Oké… - Ryu, te tudsz főzni?
- Minek nézel engem, háziasszonynak? – horkan fel.
- Én se tudok… Otthon mindig anya csinálta… Ajj, a csudába, beleesett a héja – komorodok el, és nekiállok, hogy a félkész szutymóból kihalásszam a tojáshéjat. Sikerül. Remélem, Ryu nem bánja… - De az ilyen napokon, mikor apa sokáig dolgozik, jó lenne, ha össze tudnék ütni valamit magamnak. Szívesen megtanulnék néhány egyszerűbb japán ételt is elkészíteni… Te nem gondolkoztál ilyesmiben?
- Fenét. De téged mintha a konyhába teremtettek volna – mondja, és ahogy hátra fordulok, látom, hogy a pultra könyökölve vigyorog.
Nekiállok, hogy összekeverjem a tésztát. Hallom, hogy Ryo feláll, és odalép mellém. Ahogy végzek, belemártja egy ujját a masszába, és lenyalja, aztán fancsali képet vág.
- Nyers tojás van benne, beteg leszel tőle. Inkább várd meg, hogy megsüssem.
- Komolyan képes vagy rá? – kérdezi kétkedőn, mire felhúzom az orrom.
- Akarod inkább te csinálni? – nyújtom felé a fakanalat, de eltolja, és inkább nekiáll feltúrni a szekrényeket. – Mit csinálsz?
- Palacsintasütőre csak szükséged lesz, nem? Ha te nekiállsz megkeresni, ma már nem eszünk – dünnyögi, és máris a főzőlapra teszi a palacsintasütőt. Azt hiszem, igaza van, én nem találtam volna meg ennyi idő alatt…
Nekiállok sütni, mire visszatelepszik a pulthoz. Amikor az egyik oldala kész, késsel felkaparom a szélét, és a levegőbe dobva megfordítom.
- Fogadjunk, nem megy még egyszer.
Megismétlem, és a többivel is sikerül a kis mutatvány. Ryon mintha egy kis elismerést látnék…
Már a kaja felét elpusztítottuk, mikor az órára nézek. Nem szólok Ryonak semmit, mert úgyis nemet mondana, csak áthozom a laptopom, leteszem elénk, és belépek skype-ra. Szinte azonnal jön a hívás. Ryo szájában megáll a falat, de biztatóan megveregetem a vállát.
- Szia Angie! Szeretném bemutatni Ryu-t, ő az egyik új osztálytársam.
Angie nagyon szép lány, de ő nem így gondolja. Alacsony, és kicsit teltebb, a haja eredetileg vörös, de újabban szőke. Csodás kék szemei vannak, és aranyos, hogy csupa szeplő az arca.
Kifaggatom őt az otthoni dolgokról, de próbálom Ryot is bevonni a társalgásba, valahányszor Angie mond valamit, megkérdezem Ryot, neki mi a véleménye róla. Én nem érzem, hogy kínos lenne, Angiet is boldognak látom, de Ryot… Benne nem vagyok biztos. Aztán egyszer csak hozzám fordul.
- Te nem hallottál valamit?
- Te igen? – nézek körül, aztán felpattanok, és kinézek a ház elé, áthajolok a korláton, hogy az alattunk levő emeletet is megnézzem, de semmi. A biztonság kedvéért még a lépcsőn is lemegyek, hogy körülnézzek, de nem látom, mi adhatott volna zajt…
Már felfelé indulok, mikor szembejön Ryo. Ahogy elmegy mellettem, megveregeti a vállam.
- Igazi kis konyhatündér vagy, cica. De mára kiszórakoztam magam. Mielőtt még egyáltalán összeszedhetném a gondolataim, elmegy. Ahogy eszembe jut, hogy Angie akkor egyedül van, gyorsan visszasietek, és elkerekedik a szemem. Könnyes arccal ül a képernyő előtt. Nem is tudom, mióta nem láttam ilyen szomorúnak…
- Angie? Mi a baj? – kérdezem, az aggodalomtól összeszorul a torkom.
- Igaz, amit az a fiú mondott?
- Miért, mit mondott?
- Ne játszadozz velem, Seth, kérlek szépen! – könyörög, és még egy utolsót szipog, aztán megszakítja a hívást.
Ez… Mi történt? Mégis, mit mondott neki Ryo?