EGYSZER TÖRTÉNT...

1.fejezet
Még mindig nagyon szeretem!Elfelejteni?Őt!?Lehetetelen!Mióta először belenézett a szemembe azóta nem tudom kiverni őt a fejemből.Se a szìvemből!

Pedig már vagy ezerszer megpróbáltam,de számomra ez lehetetlennek bizonyult. 

    A nevem Linda, a legjobb barátnőm, Kami (Kamilla).Úgy nagyjából 2 éve vagyunk barátnők,minden titkomat elárulom neki.Mindent tud rólam és a "szerelmi életem"-ről,ami valójában most a 0 alatt van!Mellesleg megjegyzem,hogy vörös a haja a szeme pedig zöld.Egyszerűen gyönyörű.Olyan mit egy róka.A zöld szemei gyönyörű csillogóak,a haja pedig olyan mintha arany lenne,a legszebb vörös haj,amit valaha láttam.Kami olyan szeleburdi,energikus és érzékeny mint jómagam.Tehát rátaláltam a tükörképemre!Van egy nővérem,Bia.Néha nehéz vele.Ő 23 éves,most kérte meg a kezét 2 év után a "SZŐKE  HERCEGE",tehát most anyám is nagyon boldog hogy végre megszervezheti a lánya legfontosabb  napját,így eléggé elfoglalt most mindenki.Még néhány dolgot tudni kell rólam :16 vagyok,szeretek rajzolni,és szerény személyem szerint tudok is egy kicsit (erősen kihangsúlyozva,hogy "kicsit tudok"), a kedvenc színem a rózsaszín(nehéz elhinni,mivel tini vagyok)!

  Tehát egy bizonyos nyáron történt,hogy megismertem Bendét,bevallom nem kedveltem őt,sőt ha most jobban belegondolok,nagyon nem kedveltem.

A testvére,Flóra mutatott be neki,bár nem nagyon volt hozzá kedvem.Egész nap fociztak.Nem értem.Hogy a fenébe lehet egész nap focizni.És elvárták hogy mi   is beálljunk!Lányok és a focizás,ne nevettessetek!Szerintem a foci fiúknak való,mert a foci amolyan fiú sport.

       Nem voltunk tökéletesen jó barátok,de egy nap elégge összevesztünk.Hogy miért?Azért mert engem nagyon zavart,hogy egész nap hozzám se szólt!Azt mondta féltékeny vagyok.Nem miért is lettem volna,habár egy hajszálnyi féltékenység bizzos volt bennem,de nem sok!Nem tudom,lehet akkor is éreztem valamiféle vonzódást iránta,de kétségtelen tény,hogy az nem szerelem volt.
-Dling-dling-dling-csengett a telefon-hmm ismeretlen szám,vajon ki lehet az?
-Szia-szólt bele a telefonba az a bizonyos valaki.
-Bocsánat,ki az?
-Flóra vagyok csak azt akartam mondani,hogy...
-Ja Flóra,szia.
-Tehát azt akartam mondani,hogy....
-Megmondod Bendének,hogy sajnálom?
-Linda,tetszel neki!Tetszel Bendének.-mondta kissé türelmetlenül.
-............-Hallgattam.Csak a szívem dobogott,majdnem kiugrott a helyéről.Lehet hogy beleszerettem?Nem az lehetetlen.Vagy mégis?
-Hahó,Linda élsz még?-zavarta meg az elmélkedésemet Flóra
-Ja persze itt vagyok,
-(Na,tetszek neki?)-hallottam Bende suttogását a háttérből.
-Igen Bende,nekem is tetszel-mondta,bár nem értem miért mondtam,még én sem értem.Ez lehetetlen.

   Egész éjjel ezen gondolkodtam.Rajta gondolkodtam.Mi lesz most,hogy így történt?Közel egymillió gondolat futott át az agyamon.Csak az autók zaját lehetett hallani(meg persze buliztak a szomszédban és pár jó zenét is).
Lehunytam a szemem és elaludtam.

 Besütött az első  napsugár az ablakon.Hát persze pont a szemembe.Midig a szemembe.Nehezemre esett felállni és megnézni hány óra is van valójában,de végül rászántam magam és kimásztam a pihe-puha ágyból.A telefonom 08:56-ot mutatott.

     Fontos tudni rólam,hogy naplót vezetek,amolyan "minden  fontos napomat és érzésemet leírom"féle naplót,de mindig csak akkor írok bele,ha ihletem van és van mit írni.
Felkaptam a fürdőköpenyemet,lekullogtam az emeletről és az asztalon várt engem a reggeli zabpehely,mellette pedig egy cédula. Ez állt benne: