Ártatlan Démon

Ch. : 1.

'Egy újabb nap újabb esély'

Ma is az ébresztőm fülsüketítő hangjára kellett kelnem . A 'kellemes' hang miatt úgy éreztem hogy egy erőteljeset kell csapnom az órám tetejére , hogy az idegtépő csilingelés abbamaradjon. Miután majdnem kettécsaptam az idegesítő masinát , egy morgás kíséretében felülök ágyamon és nagyot nyújtózom . Körülbelül az ötödik próbálkozás után sikerült kitornáznom magam a pont kellemesen puha ágyamból , majd elmentem  a reggeli rutinomat végezni .

Szokás szerint megint 30 perc alatt sikerült elkészülnöm , így nem kevesebb mint 10 perces késésben voltam , már megint . Végigrohantam a kijárat fele nyíló folyosómon és azzal a lendülettel ki is vágódtam az ajtón . Persze kulcsot nem vittem , szóval még azért is vissza kellett sprintelnem . Bezártam az ajtót  és egy nagyot szusszantottam mielőtt , leesett , hogy most a bérletemet hagytam bent . Idegességemben , egy hangosabb káromkodás kíséretében , ( persze a tizedik próbálkozás után ) , sikerült kinyitnom az ajtót és elkezdtem keresni a bérletemet , mint egy eszeveszett idióta , mert persze azt sem találtam .

Miután megbizonyosodtam ,  hogy most már tényleg  elraktam mindent , elkezdtem sprintelni a buszmegálló irányába . Eszméletlen gyorsan tudok sprintelni , mert hihetetlen jó kondiban vagyok  , szóval az amúgy tizenöt perces utat sikerült másfél perc alatt megtennem , de még így is lekéstem a buszt . Igaz , egy megközelítőleg tizenöt méteren keresztül sprinteltem a busz mellet , és hangosan kiabáltam a buszsofőrnek , hogy álljon meg . Erre úgy éreztem hogy még a sofőr is bemutat nekem , mert enyhén elhúzott mellettem , a kijelölt helyen meg sem állva . 

Azzal nyugtattam magam , hogy ez a nap ennél nem lehet rosszabb , de mintha Isten meghallotta volna optimista gondolataimat , elkezdett cseperegni az eső ... Nyár közepén .

Mivel a munkahelyem szerencsére a városnak pont a másik végében van , egy bő 45 perces séta után , ( a  már szakadó esőben ) , sikerült megérkeznem a kívánt helyemre . Egy éppen most befutó ruhaboltban dolgozom , szóval elég sok lett mostanában a tenni való . 

Vettem egy nagy levegőt , majd berontottam a hatalmas ajtón ,  sikeresen nagy zajt csapva magam körül . Egy nagy sóhajjal elkezdtem egy gyorsabb tempóban sétálni a dolgozóknak fent tartott öltöző felé , ha nem ütközöm bele valamibe .. vagy valakibe .

Míg az ismeretlen ember egy nagy koppanással terült el a fapadlón , én nagyobb stabilitással rendelkezvén éppen csak meginogtam , de azért a kelletnél jobban meglepődtem , hiszen még nem is nyitottunk ki , szóval nem jöhetett be még vásárló . Éppen kérdőre vontam volna az idegent , ha nem forrt volna torkomra az összes szó .

Világosbarna hajjal rendelkezett , tincsei rakoncátlanul lógtak szemébe . Csokoládé színű szempárjával éppen felnézett rám , ajkai enyhén elnyíltak egymástól , feltehetőleg  a meglepettségtől . Kezeivel hirtelen megtámasztotta magát ,és azzal a lendülettel fentebb is tornázta magát .

Ugyanannyira meg volt lepődve mint én , hiszen nem úgy tűnt hogy ő meg tudott volna szólalni . A sokkos csöndet végül én törtem meg .

-Bocsánat segíthetek ? .....

- ... Hát megköszönném , ha nem hagynál itt a hideg padlón heverészni ..

Mély hangján halkan szólalt fel , majd kezét emelte felém . Nem értettem a célzását , mert éppen előbb próbáltam megkérdezni , hogy mégis mi dolga van itt hajnalok hajnalán , mikor még kis sem nyitottunk .

Egy durván öt másodperces kínos csönd után elkezdte kezét lengetni maga előtt . Ekkor esett le , hogy azt akarja , hogy felsegítsem . Értelmetlenül néztem rá , de azért nyújtottam a kezemet , hogy azért csak ne legyek bunkó . Miután megfogtam meglepően puha tenyerét , nem számítva a sólyával felhúztam a földről ... Nem is ... felrántottam .  Szegény olyan  könnyű volt , hogy egy másodpercig biztos lengettem a levegőben , míg meg nem állt a lábán . Azt gondoltam ennél jobban nem lephet már meg ...

- .. Öhm ... Kim Taehyung vagyok az új munkatársad ... Bár minek bemutatkozni , ha te nem is veszed komolyan az elvileg munkának nevezett hobbidat ?....

Ismételten a torkomon akadt minden szó , szemeim egy számmal nagyobbra nőttek . Számon kérő megjegyzése után , leporolta magát (persze miután teljesen tiszta padlóról rángattam fel) , majd körbenézett .

-Főnök ! .... Megérkezett a késői vendég ázottan , és játékos kedvében is van ...  persze engem  használt papírsárkánynak  ....

A mondat vége felé közeledve egyre jobban halkult el , ezzel ellentétben a szempárom már tányérméretűre duzzadt . Mielőtt bármit  mondtam volna szeretett munkaadóm áttört irodája ajtaján , majd hozzá képest gyors tempóban kezdett felénk döcögni .

- Ejnye .. hanyadjára késel el .... Ez nem fog így menni Jungkook . Tessék szépen összeszedni magad .. Vehetnél példát új munkatársadról , ki már a hét elején újult erővel vág neki hetének .......  Mindenesetre barátkozzatok össze , majd mikor megtárgyaltatok mindent , térjetek munkához , mert nem érünk rá egész nap ... Ha már minden lányt  ( és fiút ) idevonzol Kook , akkor már kezeld is jól a helyzetet .....  Na , sipirc dolgotokra !

Intett a főnököm , majd kényelmes tempóban vissza is tért helyére . Éppen hozzáakartam szólni újdonsült munkatársamhoz , de ő megelőzött .

-Ha még egy ilyen entitás is hamarabb is észreveszi , hogy tisztelned kéne engem  , sőt példát is vehetnél rólam , akkor nagy szarban vagy . Mindenesetre , fogadd meg a tanácsát , különben nem leszünk jóban ..

-Már így sem vagyunk , nem igaz ?

Szólaltam meg végre , mire legnagyobb meglepetésemre elpirult , és arcát is felfújta , ami miatt még aranyosabbnak tűnt , mint eddig . Miután puffogva elfordította fejét , hátat fordított nekem , és elviharzott mellőlem . Lepetten néztem utána , majd vigyorra húztam számat ..

Ez így érdekes lesz ..

Hello , emberek :D---

Úgy döntöttem , újraírom a könyvet , mert enyhén ocsmányság az egész ....

 Ennyi lenne az egész mondani valóm , meg persze az hogy most tök jól összefogok majd  mindenkit zavarni az egész sztorival  :'d