⊒ A 38-as szektor ⊑

9. Mi lenne, ha...

Beköszönt a tél. Szeretem az időjárást, amikor a szél kicsit megcsípi az arcomat, aztán bemegyek a meleg szobába, és onnan figyelem a hóesést. Mi a világnak egy olyan pontján lakunk, ahol viszonylag enyhe telek vannak. Maximum -10 fokig hűl le a levegő, és sok hó esik. Ennek utána kellett járnom, mikor ideköltöztünk, ugyan is a 279 szektorban - 20 fok is előfordult, ezért mondom a -10-et enyhének. Már december van, és nem sokára téli szünet, amit nagyon várok. Remélem, addig hó is fog esni, mert még egy dekát sem láttam. Az iskola továbbra is változatlan. Tanulás, szakkörök, tanulás, alvás. Ennyiből áll a napom. Persze ezek mellett az érzéseim, és másoké is kavarognak.

Nézzük Hélit. Az Alex ügy már a múlté, főleg mióta kosarazni sem jár. Visszanyerte a régi önmagát, aki be- és visszaszól Cristie és bandájának, ezért az osztályban rend és fegyelem uralkodik. Mindenki megtudta az igazságot, így a fiúk már nem akarják elhívni magukhoz. Persze ez még nem azt jelenti, hogy senki nem érdeklődik iránta, sőt van egy-két udvarlója, de ő ügyesen mindet elutasítja, és még csak flörtölni sem akar velük. Büszke vagyok arra, hogy betartja az ígéretét. Ami Tjt illeti, vele nem beszél, csak annyit, amennyit muszáj. Nem tudom, meddig akarja ezt folytatni, de ha nem lép, Tj a végén teljesen elfelejti. Ő egyébként kicsit depis, amit próbál titkolni, de nem nagyon megy neki, főleg rajzon, mert a művei ijesztőek. Kosarazáson is próbál menő lenni, de sokat hibázik. És, mi van Jeremyvel? Hát ő még mindig Roxanával van, és a hősies tette után sem érdeklem őt. Már nem is nagyon foglalkozom vele, pedig néha azon kapom magunkat, hogy egymást nézzük. Csak azt nem tudom, ő miért néz? Egy magyarázat létezik, az implantátumom. Nem is érdekel.

Itt van végre az utolsó hétvége a szünet előtt. Teniszen jól kiugráljuk magunkat, így hamar ágyba fekszem. Szombat reggel teljesen jól ébredek, és mivel nincs tanulnivaló, ezért visszatérek a kutatásomhoz. Megint kiment a fejemből, de most rá szánom ezt a napot. Reggeli után visszabújok a takaró alá, és megnyitom a gépem. Nagyban akarom nézni, ezért kivetítem a szemközti falra, amit direkt azért hagytam üresen, hogy ott filmezzek, és ilyenek. Elmegyek a gépem azon rejtett helyére ahová az anyagot mentettem, de valahogy nem találom.

- Mi a fene?!

Kérdezem magamtól, mert nincs ott. Biztos vagyok abban, hogy itt kellene lennie, de még sincs. Előhívom a láthatatlan mappákat, semmi. Nagyon furcsállom. Talán rossz helyen vagyok? A gép, kereső központjába megyek, és beírom a mappa nevét, de nincs találat. Megpróbálom még néhány kulcsszóval, de semmi. Minden eltűnt a gépemről. Megnézem a külső meghajtót is, ami a géphez van csatlakoztatva, de azon sincs. Mérgesen felkelek az ágyból, és átvágtatok Hélihez.

- Héli, hozzányúltál a gépemhez?

- Hogy? Nem. Ha kellene valami tőled, akkor szólnék előtte.

Elgondolkozok, és felelek.

- Igaz. Bocsi.

- Miért kérded?

- Eltűnt a gépemről az összes anyag, amit anyu ügyével kapcsolatban kutattam. Sőt a meghajtómról is, a kicsiről.

- Hm. Nem volt frissítés vagy rendszer visszaállítás? Esetleg formázás?

- Nem volt. Egyik sem. Nem értem.

Héli megrántja a vállát, mert neki sincs ötlete, ezért bocsánatot kérek a zavarásért, és anyuhoz megyek. Neki is elmondom a történteket, és ő azt mondja, hogy akkor töltsem le az ő gépéről. Előszedjük az ő mappáját, de újból meglepődünk, mert neki is minden eltűnt.

- Lehetséges, hogy ez nem véletlen? - kérdezem kicsit félve, amire anyu azt feleli.

- Á, nem hiszem. Lehet, hogy valami vírus támadta meg a hálózatunkat. Tudod, milyen okos vírusokat fejlesztenek ki manapság...