Titafiú és én 😻|BEFEJEZETT|

6

- Menjé'mán' te balf*sz! -mutatott be a taxisofőr az előttünk álló kocsinak. Szegény sofőr, csak 0,1 másodperce van zöld...

- Nyugi, Lena, nem fogsz belehalni! Csak kárdeznek rólunk pár dolgot. -nyugtatgatott Yuri.

- Épp ez a "rólunk" zavar! Mi van, ha valamelyik megkérdezi, hogy hogyan jöttünk össze?!

- Erre is gondoltam! Egy kávézóban találkoztunk, ahol te mindig fahéjas-mogyorós forrócsokit rendeltél, én meg egyszer meghívtalak, és voila, kész a YuNa!

-Találó shipnév -biccentett hátra a sofőr.

- Maga vezessen! -rivalltam rá.

 Megállt vagy hatmilliárd ember előtt. 

- Y-Yuri... -sokkolódtam le. - Ez fél Oroszország...

- Nyugi -kulcsolta rá a kezét az enyémre. Tenyere forró volt. 

 Kiléptünk a tömegtől egy kordonnal elválasztott útra. 

- Yuri!!! -üvöltözték a tizenéves lányok.

  Ekkor valami hihetetlen furcsa dolog történt...

 Hozzámvágtak egy püss-Yurit!  Elnevettem magam. 

- Yuri, valaki megdobott veled - röhögtem. Ő sem bírta ki. Több ezer ember előtt fogtuk a hasunkat a kacagástól.

- Mr. Plisetsky! Kérem, nyilatkozzon! -szólított fel minket vagy húsz újságíró.

-Nyugi, Lena. Nem lesz semmi probléma -nyugtatott álbarátom.

-Úgy legyen. -motyogtam. Elhúzott az emelvényig, rutinosan beállt a mikrofon elé, és maga mellé húzott.
- Mr. Plisetsky, feltehetek egy kérdést? -furakodott előre egy huszas éveiben járó nő. Yuri biccentett, mire rákezdett.- Azt hallottam, Ms. Lukinova karrierje beindulóban van. Az önök kapcsolata csupán promó a fiatal hölgynek, vagy igaz érzelmeken alapszik?
- Teljes szívemből szeretem Lena-t, és felháborítónak találom  hogy kétségbe vonja a szavaimat. -nullázta le azonnal.
- Mr. Plisetsky! Egy pletyka azt állítja, hogy nem is oly rég Oroszország legjobb versenyzőjével, Victor Nikiforov-val szűrte össze a levet. Igaz ez? -jegyzetelt egy másik.
- Nem. Victor jó barátom, ez tény és való, de ennél közelebb nem állunk egymáshoz. -válaszolt higgadtan.- Nem mellesleg mindketten párkapcsolatban élünk.
- Ms. Lukinova! -kiáltott egy idősödő nő, mire odakaptam a fejem.- Hogy tervezik a közös jövőt? Itt gondolok a gyermekekre, házasság...
- Könyörgöm, tizen hat évesek vagyunk, már hogy járna ilyeneken az agyunk? -röhögtem fel nőiesen. Értsd: felhorkantottam nevetés közben.
Yuri hirtelen puszit nyomott az orromra, és halkan, mégis úgy, hogy mindenki hallja, ezt mondta:
- Awh. Hogy is mondta Katsudon? Kawaii vagy -csókolt meg, mire a rajongói vonyítani kezdtek, és többszáz vaku elkattant.
Lágyan, nyugtatóan csókolt. Megnyalta alsó ajkamat bebocsátást kérve, amit szinte reflexből megadtam neki. Feltérképezte számat.
Csókunknak a levegőhiány vetett véget. Amint rájöttem, hogy valószínűleg az egész kibaszott bolygó, sőt, még a NASA által titkolt alienek is tudni fognak erről a csókról, elvörösödtem.
Faján elképzeltem, hogy E. T., még mielőtt hazatelefonált volna, felnézett Facebookra, és a Celebriadó! rólunk készült képével találta szembe magát.
Köszönöm az aggódást, semmi probléma nincs a mentális állapotommal. És nem élek semmilyen szerrel.
Amíg a trollkodó UFO-ról szőttem álmaimat, Yuri válaszolt még pár kérdésre.
Már épp indultunk volna a taxink felé, mikor egy dühös lánnyal találtuk szembe magunkat.
Elkent vörös rúzs, lesírt szemfesték, rózsaszín muniruha, feltehetőleg csokifagyi-foltokkal, kezében egy eszméletlen éles magassarkúval.
- Te kis ribanc! -üvöltött hisztérikusan.- Most megöllek! -indult el felém.

Remélem, fiú olvasóim nem akadtak ki annyira a csók részen. A lányoknak mondom; túl sok Ererit olvastam (tenksz, FuchidaReika0, nagyon jól írsz :-) ), így született eme csók.

Xoxo.