Soukoku Fanfictions

Valentin nap 2.rész

Reggeli csevej

Az érzés, ahogy belepasszírozza teljes súlyával az ágyba a kisebbet, és az vörös arccal, élvezettől csillogó szemekkel nyögi a nevét... Dazainak csupán ennyi kell egy tökéletes estéhez. S amit Dazai akar, azt előbb-utóbb meg is szerzi.

Megkapta, amire vágyott, s másnap reggel, amíg partnere a fürdőszobában intézte reggeli teendőit, addig ő széles mosollyal a képén fetrengett a paplan alatt.

- Tüntesd el azt az idióta vigyort a képedről, Dazai! Ha nem, akkor majd én, de abban nem lesz köszönet! - köszöntötte kedvesét Chuya a fürdőből kilépve.

- De olyan jó kedvem van! - ült törökülésbe a barna hajú. A paplan kissé lecsúszott róla, láttatni engedte csupasz mellkasát, melyen itt-ott kisebb lilás foltok éktelenkedtek. A vörös végigtekintett rajtuk, mire a fiatalabb halványan elmosolyodott. - Amit tőlem kaptál se utolsó.

A férfi reflexszerűen kapta oda a kezét az említett pontra a nyakán.

- Idióta, mi lesz, ha meglátja valaki?

- Eddig nem hisztiztél miatta, pedig ezer százalék, hogy a fürdőben már észrevetted - vont vállat Dazai. - Oh, elpirultál. Szóval tetszik a művem, csak zavarbaejtő lenne elmondani? - húzta a másikat.

- Meg a francokat! Csak melegem van - vágta rá Chuya, ám ahogy kimondta, realizálódott benne valami. - Dazai, te amúgy normális vagy? - kapott fel egy nagy fekete pólót a földről, amitől még az este szabadította meg a magasabbikat. Hozzávágta barátjához, és egy "öltözz, köcsög" nézéssel körítve folytatta. - Rohadt hideg van.

- Tudod, hogy magad ellen beszélsz, Chuya? - dugta ki fejét a pólóból a barna, aztán karjait széttárva kiáltott. - Viszont tényleg hideg van, szóval, gyere, melegíts fel!

Chuya pár másodpercig pislogás nélkül meredt barátjára, majd elindult a bejárati ajtó felé.

Az ajtó csapódott mögötte, s pár pillanat múlva hallani lehetett, ahogy reccsen a fasöprű...