Olivia Turner egy tehetséges sminkmester, kinek műveitől több alkalommal hangosan zengett a sajtó. Folyamatos megbízásokkal van ellátva, így munkában és feladatokban nem szenved hiányt.
Épp a nagyon ritkán előforduló szabadnapját élvezi, mikor főnök...
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
*****
Olivia szemszöge:
- Nem is értem, hogy lehetsz jóban egy ilyen bunkó kölyökkel... -dünnyögöm már-már vicsorítva, akárcsak egy félőrült, miközben szándékaim szerint épp előhalásznám a pizsamámat. Már egy napja annak, hogy itt vagyok, mégsem volt még rajtam a nagyon vonzó, sötét alapon apró tehenekkel tarkított alvószettem. Ennek az oka pedig nem más, mint a fáradtság. Miután éjjel végre megérkeztem, mást sem akartam, csak bedőlni az ágyamba és aludni minimum tizenkét órát -ami persze nem jött össze, hiszen a srácoknak koncertjük volt.
- Chanyeol alapjáraton egyáltalán nem olyan, mint ahogy azt neked mutatja! Nagyon kedves srác. -feleli Baekhyun szinte leszidva engem, amiért ilyen jelzővel mertem illetni barátját. Talán jobb lenne visszafognom magam. Mégiscsak a barátjáról beszélek. Én sem viselem jól, ha valaki negatív szavakkal illeti a szeretteimet.
- Ja. -igyekszem rövidre fogni és abbahagyni a kötekedést, ám szokásomhoz híven képtelen vagyok visszatartani a gúnyos megjegyzésemet. - Kedvesen üvöltötte le a fejemet, hogy mekkora szerencsétlenség vagyok. -ahogy e szavak elhagyják számat, automatikusan fordulok az ellentétes irányba fejemmel és vágok egy igencsak ingerült grimaszt, mely egyenesen magamnak szól. Idióta!
- Nem rosszból tette. -jelenti ki valamivel lágyabb hangon, mint az imént, ám mivel nem emelem rá tekintetem, letelepedik az ágyra, egyenesen a bőröndöm mellé, melyben még mindig szorgosan kutakodom. -Hidd el nekem!
- Akkor mégis miért? -pillantok rá mindössze pár rövidke másodperc erejéig, hogy érzékeltessem vele, hogy bár nem úgy tűnik, de valójában igenis figyelek.
- Mert aggódott érted. -olyan őszintén mondja, hogy ha még nem tapasztaltam volna meg néhány csodálatos Park Chan Yeol pillanatot, akkor talán még el is hiszem neki. De mint tudjuk, ez bizony nem így alakult. Ezzel csupán annyit ért el, hogy alsó ajkamba harapva igyekeztem visszafojtani a kitörni készülő röhögésemet, mely végül utat tört magának.
- Ne haragudj, de ezt ha akarnám sem lennék képes elhinni! -borzolom össze haját nevetve, majd végre előrántom azt a fránya tehenes pizsamát, melyért már tűvé tettem az egész bőröndömet.
- A legjobb barátomról beszélek, Olive! -fogja meg gyengéden karomat, komoly arckifejezéssel méregetve engem. -Jobban ismerem, mint bárki más. -emlékeztet óvatosan, mire csak sóhajtva elmosolyodok, s megrázom a fejem. Pillanatokon belül, halkan kuncogva teszi ő is ugyanezt, majd pedig letudva annyival a beszélgetésünket, hogy "Menthetetlen vagy.", utamra enged, mely a fürdőbe vezet.
Miután lezuhanyoztam és felöltöztem, kisétáltam a párás helységből, majd pedig nemes egyszerűséggel levetettem magam a kanapé előtt ücsörgő Baek mellé, aki épp valami filmet nézett. Féloldalasan rám mosolygott, amit nyomban viszonoztam is, s ezt követően tovább bámulta a képernyőt, mialatt az előtte lévő tálból falatozta a nemrég elkészített, még meleg vajas popcornt.
