Az élet a jövőben sem változik meg: ugyanúgy lesznek, akiket kiközösítenek, akik menőbbek, akik divatmániások. Történetünk főhőse egy 16 éves lány, nevezetesen Lieselotte épp egy ilyen társadalomban él, 2020-ban. Élete gyökeresen felfordul, mikor eg...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Kezemből kiesett a levél, mikor a földre rogytam.Párat fordult a levegőben, ahogy a szellő játékosan belekapott, majd puhánlandolt mellettem a fűben. Ismét a bélyegzésre néztem.
Sápadt voltam. Egyre csak a borítékot bámultam. Azonban valami szöget ütött a fejembe... Lassan felálltam, felemeltem a papírt, és az öklömbe szorítottam, némileg meggyűrve azt. Ez egy mese, egy kitaláció, eszembe sem jutott - vagyis szerettem volna ezt hinni -, hogy úgy igazi lenne, de akkortájt, mikor elkészültek a filmek, a filmstúdió árult ilyen és ehhez hasonló, megvásárolható leveleket, amikből mára egy sem maradt. Egy álom lett volna, ha hozzájuthatok egyhez. - Melyik féreg küldte nekem? - szegeztem anyának a kérdést, a fogaim közt szűrve a szavakat. - Tessék? Nem... - Láthatóan meghökkent. - Nagyon is tudod, mire célzok - sziszegtem. - Valamelyik osztálytársam volt, igaz? Kihasználják a hiszékenységemet, hogy gúnyt űzzenek belőlem azok a... - Szemeim szikrákat hánytak a dühtől. Ennél a pontnál azonban anyát is elkapta a pulykaméreg. - Kisasszony, hogy beszélhetsz ilyen hangnemben?! - emelte fel a hangját. Bezzeg neki szabad... - Ha nem továbbítanál ilyen hülyeségeket, akkor talán... - Ha nem nyugszol le, nem tudom megmagyarázni...! - vágott a szavamba, de én sem voltam rest, hozzávágtam a küldeményt és felcsörtettem a szobámba.
Hogyan is dőlhettem be? Hacsak egy fél pillanat erejéig is, de akkor elhittem, hogy tényleg igaz lehet ez. Nem is amiatt akadtam ki, hogy nem kaptam egy olyan eredeti levelet évekkel ezelőttről, amit a fránya muglik nyomtattak, hanem a lehetőség miatt, hogy talán mégis... Hogy az az egész tényleg létezik, hogy igaz a történet... De nem, és fájt felébredni. Tudom, botorság, hisz lassan tizenhat éves leszek, de szeretném hinni, hogy nem puszta kitaláció. Pedig az. Egy ötlet, mely J. K. Rowling fejéből pattant ki, egy vonatúton. Fikció. Valótlan. Mese.
Ledobtam magam az ágyamra, és könnyeimmel küszködve leemeltem a polcról a Bölcsek kövét. Ez nagy szó, hisz elég ritkán sírok. A fájdalmat inkább magamba fojtom. Ilyenkor reggel felkelek, és a tükörbe nézek. Elmosolyodom. De a másomon ez csak fintorként látszik. Nagy levegőt veszek, majd kilépek az ajtón. Álarc be. Ha feltettem, a büdös életben nem fog tudni leolvasni az arcomról senki semmilyen valós érzelmet, amíg én úgy nem döntök. Meggondoltam magam. Az asztalomról a zsebembe süllyesztettem a mobilom és a fülesem, tollat, ceruzát, radírt, kezembe fogtam a vázlatfüzetemet, és kinyitottam az ablakomat. Volt egy ilyen kis, egyméteres erkély-szerű valamim, annak a korlátjára felálltam, és rutinosan felkapaszkodtam a tetőre. Sokat szoktam itt lenni. A közepén leültem, a fülhallgatót a fülembe dugtam és bekapcsoltam a telefonomon a zenét. Ez mindig segített. Imádom a zenét, hallgatni is, csinálni is, bár nem éppen ugyanazt a műfajt. Ha lehet ilyet mondani, zenei tekintetben mindenevő vagyok. A leglassabb, leglágyabb zenétől kezdve meghallgatom az olyanokat is, amikben tengernyi szöveg van, de csak hörgést lehet észlelni. Jöhet bármi, legyen pop, rock, metál, dubstep, electro, hiphop, rap... Persze, van olyan, amit nem szeretek, vagy kevésbé kedvelek, de ez nem műfajtól, hanem magától a számtól függ. Viszont játszani... Kiskorom óta hegedülök. Az a csodaszép dallam, melyet elő lehet varázsolni a fatestből... Leírhatatlan. Ott állni, egyenes tartással, kezemben a hangszer, a vonó mintha a karom hosszabbítása volna. Lehunyom a szemem és elkezdem. Eggyé válok a hegedűmmel, érzem a rezgéseit, átjárja a testemet a gyönyör, és nincs az a hang, ami kifoghatna rajtam. Egy álom. Ha már itt tartunk, énekelni is szeretek - csak nem tudok. Ha rákezdek, csak elrontom az összképet. Az a csoda, ha a tengernyi hamis hang között találni egy-egy tisztát, és ezt minden körülöttem élő hevesen bizonygatja is.
