Arkaski krónikák - A Föld virága (BEFEJEZETT)

4. fejezet

Egyforma szürke folyosók követték egymást, egyforma ajtók mellett. Csak a falakon lévő jelölések váltakoztak, amiket nem tudtam értelmezni. Egy idegen nyelv idegen karakterei. Meg kell tanulnom őket, hogy boldogulni tudjak, és még megannyi mást is, ami számomra akkor még teljesen ismeretlen volt.

Hasonlóan értelmezhetetlen jelek álltak az ajtó mellett is, ami előtt megálltunk. A biztonsági tiszt, aki kísért, megnyomott egy gombot, majd félreállt, hogy utat engedjen nekem a szobába. Bent tompa fénnyel égtek a lámpák, talán a zár aktiválásával kapcsolódtak fel. Sokkal barátságosabb volt a szememnek, mint a folyosó éles világítása. Nem volt egy nagy szoba, de nagyobb, mint amire számítottam. Valami édes illat csapta meg az orromat, valószínűleg elfintorodtam, mert az őr így szólt:

- A fertőtlenítő szagát érzi, még nem illant el. Sebtében rakták rendbe a szobát, hogy birtokba vehesse.

- Értem – valószínűleg a szoba előző tulajdonosa is sebtében pakolta össze a holmiját, mikor parancsba kapta, hogy át kell adnia nekem a lakhelyét. Máris elkezdtem ellenségeket gyűjteni.

- Az ajtót csak maga és a biztonsági tisztek tudják kinyitni. Hangazonosítással működik. Armel herceg utasított, hogy bocsássunk a rendelkezésére egy női tisztet, ő majd megmutatja, hogyan használja az arkaski alaptechnológiákat, köztük a fürdőszobát is. Ismerteti a napirendjét és a fontosabb szabályokat.

- Jól hangzik – mondtam minden lelkesedés nélkül, de a szarkazmusom nem zökkentette ki a tisztet.

- Ha nincs kérdése, távoznék, és magammal vinném azt az élőlényt.

Először nem értettem, mit akar mondani, de kitartóan bámulta a macskahordozót, aminek fogóját még mindig görcsösen szorongattam.

– Micsoda? Azt már nem!

– Parancsom van Armel hercegtől. Az állatokat a laboratóriumba kell vinni, karantén alá helyezik őket.

– Több állat is van a hajón?

– A másik két... túlélő háziállatai. És a többi állat, akiket magunkkal viszünk.

A másik két túlélő. Egész biztosan nem ezt akarta mondani.

Eddig bele se gondoltam, mit érezhetnek velünk kapcsolatban az arkaskiak. Félvérek vagyunk, nyilván nem lesznek semmiféle előjogaink, csak megtűrt személyek leszünk. Ha szerencsénk van.

Tartottam tőle, hogy ezentúl egy lépést sem tehetek felügyelet nélkül. Legalábbis amíg a hajón voltunk. Bíztam benne, hogy Arkaskon ez kicsit másként lesz, de amit megtudtam az illatokról, nem adott okot a reménykedésre.

Tétlenül toporogtam a szoba közepén, nem volt kihez szólnom, nem volt semmi tennivalóm. A csomagjaim még nem érkeztek meg, a tiszt elmondta, hogy leltárba veszik a holmijaimat és azok alapján kapok egy alapfelszerelést, amire szükségem lehet az út során - bár sejtettem, inkább azt akarták ellenőrizni, hogy semmilyen veszélyes fegyver ne kerüljön fel a hajóra. A felszerelést meg amúgy is megkaptam volna az előírások alapján. Biztonsági szempontból veszélyt jelentettem, bárki is volt az apám, én magam idegennek és kiszámíthatatlannak számítottam.

Csipogó hang zökkentett ki a gondolataimból, az ajtó felől érkezett.

- Öhm... nyitom! Azt hiszem – tettem egy bizonytalan lépést, de már nyílt is az ajtó. Az arkaskiak gyorsan dolgoznak, a hangazonosítás már működött.

Törékeny alkatú nő állt a szobám előtt a biztonságiak egyenruhájában, nehéz volt elhinnem róla, hogy ő is rendfenntartó. Mellette egy rakodómunkás gyors mozdulatokkal csomagokat pakolt le egy elektromos kocsiról, még fel sem ocsúdtam, már a szobában is volt minden és a férfi távozott. A nő csak ekkor lépett be.