Happened

57. fejezet ~ Kételyek

Cristiano Ronaldo

November 26.; Madrid, Spanyolország

Fél órája lesem a plafont és azon agyalok, hogy Katenek miért nem kellek már? Mi változott? Meghíztam? Az kizárt. Nem vagyok már olyan helyes? Az még lehetetlenebb. Én nem változtam, vele ellentétben. Rá sem ismerek. Olyan dolgokat tett, amiket sosem gondoltam volna róla. Talán ennyire megviselte a szakítás, hogy elkurvult? Áh, eddig sem volt ártatlan bárány.

És, amilyen az ágyban! Akárki megmondaná, hogy körülbelül csak a századik lehettem a lába között. De mégsem olyan, mint volt. Egy halvány jelet sem látok benne az én Katemből. Ez nem lehet ő! Ez csak valami elfuserált átverés lehet, egy kamu Katetel!

- Hova mész?- Fonódnak Tanja ujjai csuklómra, amikor ki akarok kelni mellőle az ágyból.

- Telefonálnom kell, de aludj nyugodtan tovább- fáradt, reggeli arcával rám mosolyog.

Ujjai lehullanak karomról, majd behúzza őket szőke haja alá.

Az utóbbi időben sikerült teljesen emberi viszonyt kialakítanom az orosszal. A napok többségében nálam alszik, sőt a napjait is itt tölti. Valamint, azt is tudja, hogy mit érzek Kate iránt és ő csak az általa hagyott űr egy részét tudja betölteni. Hiszen sosem lesz olyan, mint a brit lány.

Elveszve kóválygok saját házam folyosóin. A vészvillogók bekapcsolnak tudatalattimban, amikor az erkélyhez érek. Emlékezetemből egyből feltörnek a képek, amikor reggel itt találtam meg Kateet. Azt hittem lelépett, itt hagyott. De nem tette, ő már akkor szeretett engem, de én idióta, csak utólag jöttem rá, hogy menthetetlenül beleszerettem a lányba.

Ahogyan kilépek a terasz hideg kövére megcsíp a tél közeledő fagya. Meglehetősen hideg van már. Meztelen felsőtestem majdhogynem reszket a hűvös széltől.

Leülök oda, ahol anno Kate foglalt helyet és tárcsázni kezdek.

- Hola Marcelo!

- Cris- morog bele a telefonba- felkeltettél.

- Bocs'. Fél óra múlva nálam!

- Mi van? Neked meg mi bajod? Ma még csak edzés sincs!

- Kateről van szó- morgom tömören.

A vonal túl oldaláról hatalmas sóhaj, majd némaság. Már kezdem azt hinni, hogy rám nyomta a telefont mikor végre megtalálja a hangját.

- Nem tudom Cris... el kellene már végre engedned!

- Tudom, tudom, tudom bla-bla-bla. De ez most fontos! Van valami, ami mellett elmentünk szerintem! Kérlek Marci!- Váltok át könyörgősbe, tudva, hogy ettől megenyhül a brazil szíve.

- Rendben, de nem egyedül megyek.

- Köszönöm!

(...)

- Ez meg mit keres itt?- Lobbannak fel a lángok szemeimben, amikor megpillantom Ramost.- Nem erről volt szó!

- Ha Kateről van szó neki is ugyanannyi joga van itt lenni, mint Jamesnek vagy Garethnek- int le Karim, akiről, még mindig nem tudom, hogy mit keres itt.

- És te?

- Meglepődnél, ha tudnád, mennyire hasznos vagyok ebben a témában is- kacsit rám és faképnél hagy.

Ez bunkó volt. Ez az én házam!

Puffogva megyek a slepp után, akik a nappalimba ülnek le. Marcelo mellett szorítok magamnak helyet, leszarva azt, hogy Ramos egyedül terpeszkedik egy két személyes szófán.

- Na szóval?- Húzza fel jobb szemöldökét kérkedően a spanyol védő.

- Kate más, mint aki volt. Megváltozott! Mintha nem őt látnám. Rá sem ismerek.

Hitetlenül felnevet.

- Ez most komoly? Azért hívtál ide minket, hogy meghallgassuk a béna érveidet arról, hogy Kate megbolondult, mert nem te kellesz neki? Vedd észre! Nem mindenkinek te vagy az álompasi!- Emeli fel a végére hangját.

- Téged senki sem hívott- köpöm oda neki.- De megnyugtatlak, rám gondolt, miközben te voltál felette- eresztek meg egy kirívó mosolyt.- Na, de James kezei közé is én üldöztem, már bocs, haver.

- Jogos- biccent semmitmondóan a kolumbiai.

Legalább nem köt belém.

- Mert miben változott, Cris?

- Mindenben! Nem az ő stílusa ez... oké, tudom, hogy jó az ágyban, meg minden, de ez nem ő! Nem az ő stílusa ez, ez az édes ezres!- Csattanok fel.

- Dehogynem- vágja rá ellentmondást nem tűrően Karim, mire mind rákapjuk a fejünket.

- Te meg ezt honnan tudod?- Ad hangot véleményének Sergio.

- Adil Rami, tudjátok csapattársam a válogatottban. Dubaiban buliztunk egy éjszaka, amikor megtaláltuk ezt a lányt, akkor még nem tudtam ki ő... édes hármas volt, de a nevét nem árulta el egész éjszaka- Benzema hangja reszelős a vágytól.- És az a tetkó! Azt a kurva!

- Milyen tetkó?- Szólunk közbe Jamesszel egyszerre.

- Hát a tetkó, a puncija felett- tekint ránk értetlenül a francia.

- Te benézted, az valaki más. Nem ő. Nincs tetkója- rázom fejemet.

- Hogyne lenne!- Szól közbe Sergio is.

- Tényleg nincs- áll a pártomra James.

- Szóval kettő- kettő. James és Cris szerint van, de Karim és Sese nem látta. Érdekes felállás.

- Jó, akkor felhívom Adilt és majd ő megmondja, hogy igen is van! Akkor az már kettő a három ellen.

Inkább meg sem szólalok. Hadd csinálja. Jól megnéztem magamnak a brit minden egyes pontját, totálisan biztos vagyok benne, hogy az a tetoválás nem létezik.

Az elkövetkezendő perceknek pusztán a francia hablaty ad hangot. Senki sem szólal meg egészen, míg a támadó le nem teszi telefonját az üvegasztalra.

- Na?- Bukik ki Ramosból.

- Nem igazán akart beszélni de róla, mert nagyon összevesztek, de... Milánóban dolgozott a csapatnál, onnan hozhatta magával Vincentet. Pepnek hívtál és tetkója volt. Pearl Clark, Tim Clark lánya.- Meséli, mintha csak az időjárásról társalognánk.

MI A FASZOM?

- Na jó! Ti valamit kurvára összekevertek!- Kezdem el hergelni magamat.

- Cris, nem akarlak megbántani, de Kate nem az, akinek hittük. Szerintem skizofrén...

- Gareth fogd be a pofádat de kurva gyorsan!- Üvöltöm el magamat.

Az lehetetlen! Catherine tökéletes!

- Most akkor mi is a neve?- Értetlenkedik James.

- Mit szólnál hozzá, ha elmennénk hozzá és megkérdeznéd?

- Rendben!- Szólalok meg.- Pakoljatok!

- Azt sem tudjuk hol van jelenleg!- Tárja szét kezeit Gareth.

- De én ismerek valakit, aki tudja és szívesen segít- kacsintok rá.

Fülemhez emelem a telefont és Neymart tárcsázom. Remélem segít a kis brazil barátom.