Négy erény, négy ház, egy iskola

A kint üvöltő vihar erősen ostromolta a vár falait. Az éjszaka sötétjében az egyik ablakon fény szűrődött ki, ahol a kandalló előtt harmincas éveit járó férfi ült. Vörös, oroszlánsörényt idéző, göndör haját egy fekete szalaggal próbálta kordában tartani több-kevesebb sikerrel. Hatalmas, izmos alakját a tűz fénye világította meg, és olyannak tűnt, mint egy fenevad. Zöld szemei a tüzet bűvölték, mintha hatalmasabbra tudná lobbantani a puszta tekintetével. Kezében egy rúnákkal díszített mahagóni varázspálcát forgatott.

- Ne aggodalmaskodj, kedves, hamarosan ideérnek! Nem kell féltened őket, a vihar a legkevesebb, ami útjukat állhatná – szólalt meg lágyan egy hang a férfi mellől.

A mellette álló karosszékben ülő fiatal nő biztatóan mosolygott, de aggodalommal teli tekintettel nézett a szokatlan csendességbe vonult férfira. Kedvese egy mosolyt erőltetett magára, de nem szólalt meg, egy ideig csak az asszonyt bámulta.

A nő barna haja lágy hullámokban hullott a hátára. Bőre még a tűz fényében is olyan sápadtnak tűnt, mintha betegségből lábalt volna ki, de kék tekintete az ellenkezőjét sugallta, tele volt élettől kicsattanó energiával.

- Godric – szólalt meg újból az asszony, és várakozó tekintettel nézett rá, amikor visszatért a tűz bűvöléséhez.

- Igazad van. Egyiket sem kell féltenem – válaszolt a férfi nagy sokára. – De te inkább menj, és pihenj le – fordult feléje.

- Nem vagyok fáradt. Hamarosan vendégeink lesznek, és nem illő, ha a ház asszonya pihenget. A kötelességemet kell végeznem.

- Nem várják el tőled.

- Godric, terhes vagyok, és nem haldokló! Ezzel ők is tisztában vannak. Kérlek, ne hozz kellemetlen helyzetbe – ráncolta össze a szemöldökét az asszony ellenmondást nem tűrően.

- Igaza volt Salazarnak, makacs és forrófejű vagy – ingatta a fejét a férfi, és pár rakoncátlan tincs követte fejének mozgását.

- Szerintem rád gondolt, mikor ezeket mondta – vonta fel a szemöldökét az asszony. – Ne velem törődj most! Szedd rendbe magad – mutatott a férfira. – Rendezetlen a ruhád, a hajad, a szakállad. Nem illő ilyen kinézettel fogadnod a barátainkat. Kikészítettem a ruhádat, de te ezt az elnyűtt gúnyát vetted fel – célzott a kopott, jobb napokat is látott nadrágra, ingre. – Ne feledkezz meg magadról, kedvesem. Az egyik legnagyobb hatalommal bíró varázsló vagy az országban, emellett egy lord is, s nem mutatkozhatsz úgy, mint egy lovászinas.

- Nem lakomát rendezek, Gwen, csak megbeszéljük a tervünk utolsó lépéseit. Ők sem fognak kiöltözni – morrantotta a férfi, de meglepetésére felesége olyan harsány kacagásba kezdett, hogy az már bosszantó volt. – Most meg mi ilyen mulatságos?

- Ó, te milyen naiv vagy! Helga és Rowena természetesen hölgyhöz méltóan öltöznek fel, ahogyan elvárja tőlük az illem s a rangjuk. Salazar pedig a természetét nem tudja meghazudtolni, és kiöltözik, mert, ahogyan te, ő is egy úr. Ne feledkezz meg arról soha, hogy ki vagy.

- Én nem vagyok olyan, mint ők.

- Egyikünk sem egyforma. Ettől függetlenül ne viselkedj úgy, mint egy neveletlen, kis kölyök! Viselkedj rangodhoz méltóan és fogadd a barátaidat úgy, ahogyan azt elvárnád tőlük is! Ne adj okot Salazarnak, hogy rajtad köszörülje a nyelvét, s ne hozz engem is kínos helyzetbe!

- Gondolom, nem tehetek másképp, még úgy sem, hogy én vagyok a férjed, és ennek a várnak az ura.

- Őszintén, túl sok nincsen – felelte hideg őszinteséggel a nő.