Egy év és semmi több

A suli

London belvárosában, a parlament mellett, ott magasodott a Westminster School, London egyik elit gimnáziuma.
Ide járok iskolába én, Jonathan Baits, az osztály szemüveges, árja és szerintem egyetlen normális tagja.
Az osztályok mindegyike 20 fős, a könnyebb tanulási módszerek érdekében.- Mondják a tanárok. Én speciel a 8.A-ba járok, azaz jártam, a természettudományi szakra. Az osztály létszáma szerintem túl alacsony, mivel így nem ismerünk meg annyi embert. Főleg jó lenne, mivel én vagyok az osztály, úgymond "strúzere", ami a stréber és a lúzer ötvözéséből tevődött össze. Strébernek azért hívnak, mivel az osztály éltanulója vagyok.-Ez a többieknek egy elérhetetlen csodának tűnik, pedig csak tanulniuk kéne. Nem baj. Már megszoktam, hogy ők vesznek körül. Igaz az átváltás kicsit nehéz volt, miután Birminghamből Londonba költöztünk tavaly.
Az osztályunk 3 részre sorolható: a dumcsizó plázacicákra, akikre a második csoport-a pávák- tagjai csorgatják a nyálukat. Szerintem ez elég undi. A harmadik csoportba csak én és az egyetlen osztálybeli barátom- Kaitlyn tartozunk. Nam nagyon szoktak beszélgetni velünk a többiek.
Egy ember van a pávák csoportjából aki viszonylag más. Ő, Guy Coaler, az a srác, aki utánam és Kaitlyn után az egyetlen úgymond értelmes ember az osztályunkban. A tanáraink jófejek, kivéve Mrs. Buttonst, aki a matek, fizika tanárunk. Ő nem éppen szereti a 'strúzer'eket. Ezt magpróbálom kompenzálni azzal, hogy az időm 40&-át matek tanulásra fordítom.
Az osztályban mind betöltöttük már a 15-öt. Ebben a korban már éli mindenki a szerelmi életét. Még Kaitlyn is, csak én nem... Ez azért elég ciki valljuk be. Még nem is csókolóztam soha! A legdurvább mégiscsak Guy, aki ha tehetné, meghempergetné az egész iskolát.
Ma Szeptember 1. Volt, szóval elkezdtük a 9. Osztályt. Mint mindig, az évnyitó unalmas volt. Csak halgattuk a semmitmondó üresen kongó mondatokat amiket az igazgató mondott. A beszég után az ofővel, Tom Searssel volt egy törink, majd a legrosszabb rémálmom töri óra végén: Ültetés!
Eddig minden évben Kaitlyn mellett ültem, da idén Me. Sears újítani akart; Kaitlynt a plázacicák kellős közepébe ültette, engem meg a pávák közepébe. Ott is megkaptam az egyetlen kivételt, aki nem páva, de egy nőcsábász: Guyt.
Miután mindenki átcuccolt, nyolc padból vidám beszélgetés, míg kettőből semmi nem hallatszott. Ezek után Mr. Sears leintett minket:
-Figyeljetek! Idén, hogy már nem általánosba jártok, máshogyan rendezkedünk be. Egész évben csoportos feladatokat kaptok, amiket a moat mellettetek ülővel fogtok végrehajtani.
Hát hadd ne mondjam mennyire ki voltam bukva. Nem... Bárkivel, de tényleg bárkivel leszek csak vele nem...
Szerintem mióta ide járok suliba, még egyszer sem szólt hozzám, csak a hátam mögött beszélt ki.
- Nos, akkor jó munkát és viszont látásra holnap! - búcsúzott Mr. Sears.
Ez egy kemény év lesz így, az egyszer biztos. A bájgúnárral leszek egész évben, plusz idén kétszer annyi matekunk és fizikánk lesz. Csak egy év és semmi több. Aztán nyári szünet... Csak kibírom valahogyan...