Meleg Vallomásom... Veled kezdődött minden... I.

023 - Pillanat!

*.* Jame *.*

- Igen Jame?-és ült le az ágyra.

- Neked, jó így ez a kapcsolat?-tértem rá rögtön a lényegre.

- Mármint hogy érted?

- Te mit szeretnél tőlem?

- Már megint itt tartunk? Figyelj! Megmondtam, hogy tisztázd, le magadba mit szeretnél ebből a kapcsolatból!-tért ki a hitéből Dave.

- Azért is jöttem ide ilyen későn, hogy talán megtudjuk beszélni!-keltem fel az ágyról és elé álltam.

Szeretem, de mégis olyan hamar feltudja húzni az agyamat. Elkell döntenem mi a fontosabb, az emberek véleménye vagy Dave!

Megkell hoznom végre a döntést vagy elvesztem Dave-t örökre.

- Dave! Én téged akarlak, senki mást, de fogd fel én nem szeretném, hogy úgy nézzenek rám mint egy rohadt buzira!

- Szerintem én buzi vagyok? Vagy, hogy én egy másik faj vagyok? Fel kell, világosítsalak, te ugyanolyan buzi, vagy mint én akkor!-kelt ki magából, és az ágyról felállt, hogy a szemembe tudjon nézni

Azt hiszi, evvel megtud bántani. Nem bánt, mert én sértettem meg először. Tudom mit! Nem érdekelnek az emberek.

- Nem érdekel, ki mit mond, én téged szeretlek! Akár a világnak ki üvöltöm, hogy szeretlek!-közelebb hajoltam hozzá, hogy megtudjam csókolni, de nem kellett, mivel ő gyorsabb volt és megcsókolt.

Emlékszem, ahogy megismertem. Csak messziről néztem, hogy dolgozik. Mertem odamenni és kérni tőle italt.

Volt pár kínos pillanat.

Jézus!

A PreszCafe-ról ne is beszéljük, igazából ott kezdődött az egész.

Telis-tele voltam a Dave gondolatokkal, még most is, de beteljesülni látszik vele ez az egész.

Dave

Ő az enyém, senki másé! Nem fogom elengedni egy hamar.

Karomba fontam, nem akarom, hogy vége legyen ennek a pillanatnak. Örökké valóságként hathatna.

- Itt alszol?-kérdeztem tőle, közben kicsit engedtem szorításomból.

- Ha nem baj, szívesen itt aludnék.-megszeppenve válaszolt.

- Miért lenne baj?!-közben újra megöleltem a kicsike testét.

Lepakoltam az ágyról, megágyaztam és elmentem fürödni. Míg én fürödtem addig Jame végig nézte a mosakodásomat. Kis huncut! Hát itt se hagy békén.

Holnap korán kell kelni, menni kell dolgozni. Egyszer nem örülök, hogy menni kell. Most az egyszer kihagynám, hogy többet lehessek Jame-vel.

Bementünk a szobába, leoltottam a villanyt, befeküdtem mellé az ágyba és egymás karjába elaludtunk...

--------

Sziasztok! Ez lenne a következő rész.

Remélem tetszeni fog.

Vote-lni ér és olvasólistához adni is.