Mr.Arrogant | kth. | magyar »1.könyv

27.fejezet

Első óra volt, matek. A tanár megérkezett, de a mellettem lévő szék üres volt, Seojun még nem jött meg. 

Bűntudatom támadt. A fejemet az asztalon pihentettem az óra feléig.

Unalmamban a tanár engedélyét kérve, hogy kimehessek a mosdóba, kimentem az osztályból. 

Végül az iskolában járkáltam és megláttam Seojunt, aki egyedül kosarazott az udvaron. Az udvarhoz érve, leültem egy padra és néztem, ahogy a labdát dobálja. Nem sokkal később észre vett. 

Elejtette a labdát, ami most felém gurult. Enyhén elmosolyodtam és felvettem. Közelebb sétáltam hozzá és nekidobtam a labdát, miközben ő engem bámult.

"Tessék." mondtam és odaadtam neki a labdát. Elvette és úgy tett, mintha ott se lennék. 

Sóhajtottam, azt hiszem, még mindig mérges rám. 

"Seojun?" hívtam, de mintha ott se lennék, tovább kosarazott. 

"Seojun beszélnem kell veled." mondtam határozottan és abbahagyta a labda dobálgatását, felém fordult és várta, hogy folytassam. 

Közelebb sétáltam hozzá. "Sajnálom. Azt szeretném, hogy barátok maradjunk." mondtam. "Légyszíves ne legyél ilyen." 

Szarkasztikusan nevetett és elengedte a labdát, majd közelebb lépett. Megfogta a vállamat és lenézett rám, a szemei könnyesek voltak. 

"Ne legyek ilyen? Mit értesz azon, hogy 'ilyen'? Tudod, hogy miattad vagyok 'ilyen'?" dühöngött és erőszakosan megrázott. 

Kikönnyeztem, hagytam, hogy kieressze a dühét rajtam, ez mind az én hibám. 

"...Igazán szerettelek téged. Törődtem veled, de erre azt mondod, hogy csak kihasználtál?!" ordította az arcomba.

"Engedd el." 

Egy kéz megragadta az enyémet és el lettem húzva Seojun markolatából.

Taehyung ridegen nézte Seojunt, miközben még mindig a karomat szorította. Seojun megfogta a másik kezemet és próbált elhúzni Taehyungtól. 

"Engedd el a kezét, Lee Seojun." figyelmeztette Taehyung.

"Beszélnem kell vele, ne szólj közbe Kim Taehyung." sziszegte Seojun. Tehetetlenül néztem rájuk, próbáltam kiszabadítani a kezeimet a szorításokból, de túl erősek voltak. 

"Nem rajta kéne kieresztened a dühödet. Nem kényszerítheted arra, hogy szeressen." mondta Taehyung határozottan. 

Seojun dühösen bámulta Taehyungot, majd elengedte a kezemet és elfordult. Hullottak a könnyeim, ahogyan őt néztem. Taehyung elrángatott az udvarról. 

***

Elmentünk a lépcsőhöz és leültünk. 

"Jól vagy?" mondta Taehyung, miközben a hátamat simogatta. 

Sóhajtottam. 

"Csak azt akartam, hogy kieressze a dühét. Kíváncsi vagyok, hogy hogyan érez." mondtam.

"És hagyod, hogy szenvedjél?" kérdezte és a homlokát ráncolta. 

Csöndben maradtam. "Ne is törődj vele." mondtam és megforgattam a szemeimet. 

"Igenis kell, mivel ma a barátnőm vagy." 

Felnéztem rá. Éreztem, hogy gyorsabban ver a szívem és elpirulok. Enyhén elmosolyodott, én mosolyogva elfordultam. 

"Menjünk vissza az osztályba." felálltam és elsétáltunk. 

***

Eljött a szünet és nem tudtam, hogy kivel üljek, mivel Seojun nem fog mellém ülni, az tuti. Végül egyedül ültem.