Váratlan Szerelem (Shawn Mendes fanfiction) /BEFEJEZETT

8.fejezet: Búcsú

Eljött a nap amit legszívesebben csak átugrottunk volna. Shawnal reggel kikászálódtunk az ágyból. Lezuhanyoztam, elkészültem és átadtam a fürdőt Shawnak. Lent össze dobtam kis reggelit és bekapcsoltam a tv-t. Ahogy azt gondoltuk mi voltunk a hírekbe. Én mint a titokzatos lány...hurrá. Shawn összevissza álló hajjal jött le. Elképesztő, hogy még kócos hajjal és szétszórtan is milyen vonzó tud lenni. Alaposan megbámulhattam mert nevetve ült le az asztalhoz.

- Tetszik mikor így nézel rám.
- Nem tudom, hogy miről beszélsz. - ültem le vele szembe.

Áltam tekintetét. Még evés közben is farkas szemeztünk. Hirtelen kopogásra kaptuk fel a fejünket. Megtöröltem a kezem és csodálkozva néztem az ajtó mögötti személyre. Logan nézett rám mosolyogva.

- Ép ettél? - lépett be és elindult a nappali felé- gondoltam unatkozol egyedül, úgyhogy...- nem fejezte be.

Csodálkozva nézett a reggeliző Shawnra. Legjobb haverom mellé léptem aki ide oda kapkodta a fejét köztünk. Igen...talán elfelejtettem megemlíteni neki az elmúlt pár napot.

- Öhm...Logan. Látom nem nézted a tv-t. Úgyhogy bemutatom Shawnt.
- Ő pedig a legjobb haverom lenne-néztem Shawnra.

Shawn megtörölte olajos kezét a bundás kenyértől és mosolyogva fogott vele kezet. Megkínáltam Logant aki Shawn méregetve ült le. Kezdett kicsit kínos lenni a szitu. Logant oldalba böktem jelezve, hogy fejezze be amit csinál. De csak azért is feszegette az idegeimet.

- És öhm...Hogy is történt ez az egész?

Röviden elhadartam mire ő értetlenkedve majd hangosan röhögni kezdett.

- Régóta tudom, hogy őrült vagy...De Nem gondoltam volna ezt. - nevetett
- Hé...engem csak rávettek.- álltam fel az asztaltól.
- Ja, persze. Mikor azt mondtam szedd fel...- nézett végig Shawnon.- nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan.
- Úgy tudjátok, hogy hallok mindent? -röhögött fel Shawn
- Ccssss!- szólt rá Logan.

Én már szét röhögtem magam legjobb barátom beszólásain. Végül mikor megállapította, hogy Shawn nem kábítózik és nem csinál egyéb káros dolgot ....áldását adta ránk.

Shawnak mennie kellett pakolni. Bármennyire is szerettem volna vele menni, de nem mehettem. Megbeszéltük, hogy még ma találkozunk. Miután Shawn elment Logan maradt velem. Megcsináltuk a másnapra való leckeáradatot. Közbe zenét hallgattunk és szokásosan ökörködtünk. Mikor Loganel voltam mindig olyan jól éreztem magam. Érdekes egy barátságunk volt. Mások előtt előszeretettel hozott kínos helyzetbe és oltogatott...De mikor szükségesnek érezte jobban ellehetett vele lelkizni mint egy lánnyal. Olyan báty szerepét töltötte be. Az ő részéről nem tudom, de biztos ő is hasonlóan válaszolna. Egészen addig velem volt amíg Shawn el nem jött értem. Mosolyogva köszönt el tőlünk. Meg még pár hozzá fűzést tett Shawnak és hazament. Felkaptam a farmerdzsekim és követtem a kocsiba beülő fiút. Fogalmam sem volt hova mehetünk. Aztán megláttam a tengerpartot. Mosolyogva szálltam ki a kocsiból. Kézen fogva vágtunk neki. Később a homokba ülve figyeltük a naplementét.

- Gondolod még lesz ilyen napunk? Lesz még, hogy a parton ülve meredünk a semmibe? - néztem a szemeibe
- Hamarosan itt a nyár..biztos vagyok benne, hogy még nagyon sok ilyen pillanatunk lesz.

Szavai kissé megnyugtattak. De még mindig voltak kételyeim. Egy karkötőt húzott elő a zsebéből. Finoman rakta fel csuklómra, mintha attól félt volna kárt tesz bennem. A karkötőről egy medál lógott. Két szív volt egymásba fonódva.

- Ha hiányoznék csak gondolj arra, hogy hamarosan újra együtt lehetünk. Szorítsd magadhoz és ne törődj az idővel. Tudom, hogy nehéz lesz ez az időszak...de kibírjuk.- pecsételte meg egy csókkal.
- Csak siess.- néztem könnyes szemmel rá.
- Megígérem.-ölelt magához

Lassan össze szedtük magunkat és elindultunk. Shawn nem engedte, hogy kikísérjem a reptérre ezért haza vitt. A nappaliba ledobtam a dzsekim és még utoljára a karjaiba fúrtam magam. Nem akartam elhinni, hogy elmegy. Nem akartam elhinni, hogy pont velem történik ez. És azt se, hogy így beleszerettem ebbe a fiúba. Voltam már szerelmes..De még soha nem éreztem ezt. Szorított az idő. Elkellet indulnia mielőtt lekésné a gépet. Az ajtóból figyeltem ahogy kilép a kapun.

- Várni foglak! -.szóltam utána.
- Tudom kicsit nyálas.....De szeretlek! És ne tűnj el. - nevetett és beszállt a kocsiba.

Könnyes szemmel figyeltem ahogy elkanyarodik az utcába. Bezártam az ajtót és felrohantam a szobámba. Felfeküdtem az ágyra és könnyeimtől küszködve próbáltam megnyugodni.
A többiek folyamatosan csörgettek. Semmi kedvem nem volt most beszélni. Elmentem lezuhanyozni és egy film mellett aludtam el. És próbáltam felkészülni a másnapi kérdésekre.