Ma vihetem haza az én két hercegnőmet. Most velem madarat lehetne fogatni annyira boldog, vagyok. De a közelgő turné miatt nem lehetek velük majd olyan sokat. És még nem kérhetem, meg hogy jöjjenek velem, mert tudom, hogy a kicsinek most kell egy rutin. De amint nagyobb lesz akkor szépen velem fognak jönni.
Most indulok a kórház felé. Ahogy látom, a fotósok követnek nem hiszem el, hogy ilyenkor se tudnak békén hagyni. Mikor oda értem gyors kipattantam a kocsiból és már mentem is be. Bent már az útra készen álltak. Mikor ki értünk a kórházból az újságírók egyből lerohantak minket. Nem válaszoltam egy kérdésre sem csak törtem az utat Hollynak meg a picinek. Az autóhoz érve Holly meg a kis Emily beültek hátra én meg beültem a volán mögé és már indultunk is haza.
Otthon mindenki nagyon örült a kis Emilynek meg persze Hollynak is. Mindenkit azonnal levett a lábáról az én kis hercegnőm. Persze a kis tesóim is csodával bámultak a piciny babát. Ám mikor Emily torka szakadtából kezdett el üvölteni akkor nagyon meg ijedtek.
Persze nem volt semmi gond a pici csak éhes volt. Persze mikor a kicsi nem sírt akkor már boldogan fogták meg a tesóim is Emilyt. Miután mindenki kezében megfordult és mindenki elolvadt tőle és kellőképpen kifárasztották elvittem megfürdetni és majd el is altattam.
Reggel nem babasírásra keltünk, hanem arra hogy valaki van a pici szobájában. Gyorsan ki ugrottam az ágyból majd a pici szobája felé vettem az irányt. Amit ott láttam azonnal dühbe kerültem...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
