Fiatal (Befejezett)

22. fejezet

*Daenerys szemszöge*

Mezítelen talpaim örvendezve üdvözölték puha padlószőnyegemet, mikor lábamat betettem szobám ajtaján. A helyiséget frissen mosott ágyneműhuzatom virágillata töltötte be, ezzel teremtve otthonosabb környezetet az egyébként is biztonságot kínáló hálószobámban. Kezemmel erősen tartottam a testemre csavart textíliát, melyen anyaggal mindössze néhány perce töröltem szárazra minden aprócska porcikámat. Nedvességtől kisimult fürtjeim fedetlen vállaimra tapadtak, szabad utat adva néhány menekülni kívánkozó vízcseppnek. Éreztem, miként egész testemen libabőr futott végig, amint nyitott ablakomnak hála a hűs szél meztelen bőrömnek ütközött. Egy gondterhelt sóhaj keretében ballagtam el az imént említett nyílászáróig, majd becsuktam azt.

Lassú léptekkel közelítettem meg ruhásszekrényemet, később annak ajtaját kitártam magam előtt. A polcokon sorakozó összehajtogatva tárolt ruhák tömkelegéből szinte bonyolult feladatnak véltem kiválasztani a legmegfelelőbb darabot, ellenben mindössze pizsama gyanánt használtam volna kinyúlt pólóimat. Ujjaimmal megfontoltan húztam elő egyik fekete cicanadrágomat a legalsó darabok közül, mellé egy citromsárga atlétát társítottam. Fiókomból sietősen kaptam elő egy tetszőleges alsóneműt, melyet tüstént fel is vezettem combjaimon, a törölközőm takarásában húzva fel a finom csipkét.

A helyiség közepén helyet foglaló ágyamhoz lépve váltam meg a testemet elfedő, némiképp nedves törölközőtől, amit eztán a földre ejtettem. Még mielőtt időm adódott volna magamra ölteni pólómat, szemeim összetalálkoztak a polcomon díszelgő keretbe tett képpel. A rajta szereplő félmeztelen Adonisz látványa arcomra erőteljes pírt festett, ezáltal alsó ajkamat a fogaim közé vettem. Mintha élő mivoltában állt volna előttem a részemről csodálatosnak vélt emberi alak - kinek mellesleg szemei csukva voltak - úgy takartam el előle melleimet, hátat fordítva a fekete-fehér tónusú fényképnek.

Reakcióm biztosan abnormálisnak tűnhetett a külső szemlélők nézőpontjából, én mégis képtelen voltam bármiféle szégyenérzet nélkül lézengeni hálószobámban anyaszült meztelenül, míg az angyalt megformáló kép irányomba fordult. A társadalom többsége úgy vélte, a nők testesítették meg a szebbik nemet. Én ezen hipotézist rögvest képes lettem volna vitatni azok után, hogy ama félmeztelen férfi képén legeltettem végig szemeimet, kinek elragadó kisugárzása azonmód rabul ejtett az első pillanattól kezdve.

A bársonyos bőrét beborító sötét tetoválások úgy illettek hozzá, mintha csak vele született motívumok lettek volna. Húsos ajkai tökéletes szív alakot formálva igyekeztek hatalmas távolságokból is elcsábítani engem. A karjain megfeszülő izmok zsigereimben jóleső bizsergést keltettek, felébresztve a hasamban szunyókáló lepkék seregét. Kétségtelenül elkönyveltem fejemben, Harry Styles megbolondított engem, ugyanis egy őt ábrázoló fénykép segítségével is el tudta tulajdonítani tőlem ép eszem maradékát.

Telefonom hirtelen rántott vissza a jelenbe, miként a készülék eszeveszettül rezgett takarómon. Egy szapora mozdulattal bújtattam át fejemet atlétám nyakán, eztán karjaim is megtalálták helyüket a ruhadarabban. Ujjaimmal hezitálás nélkül kaparintottam meg a mobiltelefont, melynek kijelzőjén Alice neve villant fel szüntelenül. Bármiféle tétovázást mellőzve fogadtam el barátnőm hívását, és a készüléket a fülemhez emeltem.

- Szia. - köszöntöttem, leülve ágyam puha matracára.

- Hahó. - rekedtesen csengő hangja megfázásról adott tanúbizonyságot. - Az igaz, hogy itthon betegeskedem, és nagy valószínűséggel mindenről lemaradok, ami a suliban történik, de igazán jól esne, ha beavatnál a magánéletedbe legalább annyira, hogy tudjam, Harry-vel voltál randizni pénteken. - hozakodott elő a témával.