Váratlan Szerelem (Shawn Mendes fanfiction) /BEFEJEZETT

10.fejezet: Szeretlek!

A hetek teltek. Már kezdtem hozzá szokni a dolgokhoz. Hamar eljött az utolsó hét a suliba. Shawn azt mondta szerdán érkezik. Kivirulva készültem korán reggel. Az órák is olyan hamar teltek, hogy arra eszméltem fel már utolsó órám van. A tanárnőnek dolga volt, ezért elfoglalhattuk magunkat. Bár nem mintha tanultunk volna már ha bent lett volna. A padon ülve nevettem mikor megcsörrent a telefonom. Már ismerős volt a csengőhang. Tudtam, hogy ő lesz az.

- Hé szia! Neked nem a repülőn kéne lenned?
- De kéne...csak hát már nem bírtam tovább az unatkozást. Amúgy a büfés néni elég kedves. - egy pillanat kellett amíg leesett mit is mondott.
- Várj! Te itt vagy? -döbbentem meg
- Csak néz ki az ablakon.

Odasétáltam az ablakhoz és akkor láttam meg őt. Egy kocsinak dőlve állt az ablakunkkal szembe. Egy koptatott farmer és egy szűk szürke póló volt rajta ami rásimult kidolgozott testére. Már a látványától is előjöttek azok a jól ismert pillangók a hasamba. Elnevettem magam,mire ő csak egy huncut mosolyt villantott.

- Honnan tudtad, hogy itt leszek?
- Ahogy mondtam...A büfés néni.

Ekkor osztályom többi tagja már az ablakból lógtak. És persze más osztályokból is néhányan megbámulták Shawnt.

- Örülök, hogy még mindig megtudlak lepni.
- Meglepetésnek szántad a büfés néni meghódítását?- nevettem
- Nem igazán. Inkább csak azt ami ezután jön.- vigyorgott
- Még tíz perc van az órából. Utána szabad vagyok..ha csak nem hív el az edzőfiú.-néztem rá pimasz mosollyal.
- Imádom amikor próbálsz vissza vágni. -.nevetett - Siess hercegnő!-kacsintott és letette.

Elléptem az ablaktól átadva a csodálkozó tömegnek a helyet. Mosolyogva pakoltunk össze Lizzievel és Lunával. Már a jelzőcsöngőkor elhagytuk a termet. Közben társult hozzánk Jason. Jason az egyik fiú haverunk volt. Vagyis nekem csak haver volt..az ő részéről kicsit több voltam. Igen...nem is olyan rég volt, hogy bevallotta többnek tart egy barátnál. Persze én nemet mondtam. És próbáltam úgy rendezni a dolgokat, hogy mindenkinek jó legyen. Bár ez nem mindig jött össze. Most csapatunk fellélegezve lépett ki a meleg nyári időbe. Érezni lehetett, hogy forr a levegő. Elsétáltunk a parkolóig ahol Shawn már várt. Nem tudtam elhinni, hogy tényleg ott áll előttem. Táskámat már jóval előtte fére dobtam mielőtt a nyakába nem fúrtam magam. Belélegeztem illatát ami bármikor megnyugtatna. Hiányzott. De nagyon. Hiába beszéltünk szinte minden nap. A kép nem adja vissza azt mint amikor magadhoz öleled. De most végre érezhettem ölelését. Barna íriszeivel a szemembe nézett. Nem tudtam nem elveszni benne. Imádtam amikor így nézett rám. Ilyenkor olyan mintha megszűnne a világ körülöttünk. Felém hajolt és egy szenvedélyes csókot ejtve körül nézett. Egyenként köszönt mindenkinek. Lunával már beszélt egyszer mikor épp nálam tanultunk. De most látta először életében. Jasont pedig bemutattam.

- Sara és Jessie?- kérdezte felhúzott szemöldökkel.
- Ők már régen elmentek.- válaszoltam.
- Ja értem. Kell egy fuvar?- nézett a többiekre. Szerényen bólogattak mire felnevettem.
- Lizziet tudod hova kell, Jason a buszvégállomás, Luna pedig pont útba esik. - mosolyogtam
- Értettem.-vigyorgott és kinyitotta a zárat.

Miután túl voltunk az egész kocsikázás dolgon elmentünk enni. Utána haza mentünk. Senki nem volt otthon. Ami nem nagyon volt meglepő. Felmentünk a szobámba, hogy valami cuccot előszedjek. Shawn jót szórakozott nyűglődésemen.

- Figyelj, szerintem tökmindegy mit veszel fel. - mondta miután felkutattam a szekrényem
- Fél órával hamarabb is mondhattad volna!- dobtam meg egy fölsővel amit kiválasztottam.

Végül egy shortot kerestem hozzá egy tornacipővel. Miután átöltöztem vissza mentem a szobába. Shawn a youtube-on nyomatta a zenét amit halk énekléssel kísért. Mondtam már, hogy cuki a hangja? Nem tudom elégszer elmondani. Ahányszor meghallom a hangját libabőrös leszek. Mintha hangja a csontomig hatolna. Az ajtónak támaszkodva figyeltem mikor megfordult és elmosolyodott.

- Mi az?
- Csak még mindig nem hiszem el, hogy ilyen tehetséges vagy.
- Én se hiszem el...hogy ennyi minden össze jött amire nem is gondoltam volna.-halkította le kicsit a zenét

Leültem mögé a gurulós székembe és hátulról átkaroltam. Dúdoltam az éppen szóló zene szövegét. Shawn felkuncogott.

- Ha jól emlékszem még tartozol egy énekléssel.
- Én pedig úgy emlékszem megmondtam, hogy nincs semmi hangom.-nevettem
- Naa!- nézett kutyus szemekkel
- Zsarolni nem ér!-vágtam rá

Csikizni kezdett mire hátra borultam. Aggódva segített fel. Én jót nevettem nyomorúságomon és beraktam egy számot...vajon ki száma lehetett. Az Imagination című dalát raktam be. Imádtam ezt a számot..valahogy közel került hozzám. Feltérdeltem az ágyon és próbáltam előadni valami elfogadható hangon. Jó ideje gyakoroltam ezt a számot reggelente mikor készültem. Shawn mosolyogva figyelt egészen a szám végéig. Takarva az arcomat vártam mit mond.

- Nem tudom te miből gondoltad, hogy nincs hangod. Még nem tökéletes , de szerintem eszméletlen jó volt!-tapsolt meg -Te egy kincs vagy!-ölelt meg és az ágyra dőltünk.

Nevetve fúrtam mellkasába az arcom. Olyan jó érzés volt. Csillogó szemmel néztem rá mire rátapadt ajkamra és falni kezdte azt. Combomat simogatni kezdte én pedig hajába túrtam. De nem elégedett meg ennyivel. Többet akart. Lassan húzódtam el tőle.

- Shawn!-néztem szemeibe.
-Tudom, nyugi!-ült fel magával húzva

Kellemetlenül éreztem magam. Észre vette ő is, ezért homlokon csókolt.

- Na mivel szeretnéd elütni az időt? -mosolygott

Átnéztem a cuccokat és bepakoltam másnapra. Aztán estére elmentünk sétálni. Pár ismerőssel futottunk össze. Páran gratuláltak nekünk és pár szóváltás után tovább mentünk. Jó volt ez a kis séta. Sokkal többet ér szerintem és szerinte is mint egy bulizós este. Valahogy soha nem vonzottak nagyon a bulik. Haza fele már kezdtem elfáradni. Lábaim hasogattak. Shawn felajánlotta, hogy visz a hátán. Én nevetve ugrottam fel hátára. Bár magassága kicsit megnehezítette a dolgom.

- Shawn...ugye Nem ejtesz el?- kérdeztem megszeppenve mikor megláttam a lejtőt.
- Engedd el magad. Megígérem, hogy nem esel le.

Ezzel nem is lett volna baj. Csakhogy a lejtőn elkezdett lefele futni. A nyakába kapaszkodva vártam, hogy érjünk már le. Jót nevetett pánikolásomon ezért karon bokszoltam. Igazából semmit sem ért. Megse rezzent csak nevetett tovább. Nyakába hajtottam a fejem. Éreztem ahogy libabőrös lett. Imádtam...Imádtam minden porcikáját. Jó érzés volt tudni, hogy az egész nyár csak a miénk lesz. Napokig győzőgettem anyut, hogy minden rendbe lesz. De végül belement. Holnap pedig Shawn is meggyőzi, hogy vigyázni fog rám meg stb.. Shawnal beugrottunk szálláshelyére pár ruhájáért, hogy nálam aludhasson. Othon csináltunk magunknak melegszendvicset és felmentünk. Sorba foglaltuk el a fürdőszobát. Egy rövid alvós shortot és egy trikót vettem fel. Shawn egy rövidnadrágban és szintén egy trikóban jött ki. Az ablak tárva nyitva volt. Megsültünk olyan meleg volt. Egy ideig még beszélgettünk a tv-t nézve. De meglátva az időt ami jócskán kezdett éjfél felé mutatni bebújtam az ágyba. Shawn átölelt és kikapcsoltuk a tv-t. A sötétben feküdtünk. A melegtől képtelenség volt aludni. Shawnt is kezdte idegesíteni ezért levette a trikóját reménykedve abban, hogy segít. Éreztem ahogy bőre hozzám ér. Az arcom lángolni kezdett. Shawn felé fordultam aki hunyorogva nézett rám. Egy puszit nyomtam nyakára és próbáltam arra koncentrálni, hogy végre elaludjak. Nem is kellett sokat nyűglődnünk, mert a fáradtságtól mindketten kinyúltunk.