Otthon ültem és a matekházimat írtam, amikor váratlanul megcsörrent a telefonom.
-Biztos Rose lesz az...-gondoltam magamban. Előkaptam a táskámból, és felvettem. Egy ismeretlen szám volt az.
-Jó napot kívánok! Susan White-al szeretnék beszélni-szólt bele egy mély hang.
-Jó napot. Én vagyok az. Mit szeretne?
-Sajnálatos hírt kell közölnöm Önnel. Az édesanyja a mai napon egy autóbalesetben az életét vesztette.
-Hogy micsoda?
-Ismétlem, az édesanyja a mai napon egy autóbalesetben az életét vesztette.
Hirtelen leblokkolt az agyam. Nem voltam képes gondolkodni. Észre se vettem, hogy egy apró könnycsepp legurul az arcomon. Egyszerűen nem tudtam elhinni. Az én édesanyám? Miért pont ő?
-Hölgyem, itt van még?-szakította meg az ábrándozásomat a hang.
-I-igen. Bemehetek a korházba?-kérdeztem erőtlenül.
-Sajnos a holttestet már elszállították. Az öröksége kapcsán hivja a....
Szinte már nem is hallottam amit beszél. A kezem automatikusan felírta a telefonszámot, de reagálni már nem tudtam rá. Arra eszméltem, hpgy még mindig a telefont szorongatom, noha a férfi már percek óta nincs a vonalban. Most mit csináljak?-fogalmazódott meg bennem egy kérdés. Az édesanyám, aki az egyetlen fellelhető rokonom volt, meghalt. Egyedül maradtam a nagyvilágba a problémáimmal együtt, és nincs kire támaszkodnom...
Haliii!
Egy kis bevezető a könyvből, amit elképzelésem szerint írni fogok.
Remélem tetszik.
Puszi:
Luca
ESTÁS LEYENDO
Dupla játszma
Ciencia Ficción„-Nico. Kicsi Nico. Mesélj nekem, mit tudsz rólam! Felriadt. Tágra nyílt szemeit rám emelte. Kérdőn nézett rám, majd megpillantotta a kezemben a kést. Hirtelen úrrá lett rajtam egy érzés. Zavart voltam. Sőt, mintha bűntudatom lett volna. De akkor fe...
