Susan White:
Az ágyamon ébredek. Nem tudom hogy kerültem oda. Csak arra emlékszem, hogy bevertem a fejem és elájultam. Ettől függetlenül nekem az iskolába kéne lennem. Vajon hány óra lehet? Előveszem a telefonom, és amint meglátom az időt, kis híján szívrohamot kapok. A telefonom szerint több mint egy napig voltam kómába, vagy nem tudom minek nevezzem ezt az állapotot. Megnyitom az üzeneteim. 54 nem fogadott hívás Rose-tól és 30 üzenet. Hűha! Nagyon aggódhatott értem. Rögtön vissza is hívom.
-Szia Rose, mizujs?
-Te jó ég, Susan! Hol voltál? Miért nem válaszoltál? Jól vagy? Élsz még egyáltalán?
-Nyugi van. Teljesen jól vagyok, csak kicsit megfáztam, és ezért nem voltam suliba.-mondtam, bár egy kicsit megbicsaklott a hangom, amikor hazudtam neki. Szerintem még soha életembe nem hazudtam Rose-nak.
-Hazudsz!-kiáltott bele a telefonba. Jó, talán egy kicsit jól ismerjük egymást.
-Figyelj. Ez most nem olyan, amit így pár perc alatt el tudok mondani jó? Majd gyere át hétvégén és akkor megbeszéljük.
-Oké, tíz perc és ott vagyok.
-De Rose! Péntek délelőtt van, nem rohanhatsz el a suliból, csak hogy velem találkozz!
-Teszek a sulira. Majd anya igazolja nekem. Az a lényeg, hogy jól legyél.
-Figyu, köszi. Tényleg. De jól vagyok hidd el. Nem kell ekkora hűhót csapni egy kis ájulás miatt.-amint kimondtam, már meg is bántam.
-Hogy miiiii?-visított Rose.-azonnal ott vagyok!
Azzal letette a telefont. Tíz perc múlva csöngettek az ajtón. Vagy talán jobban tenném, ha azt mondanám, ráfeküdtek a csengőre.
-Megyek már! Nem kell annyit nyomni azt az átkozott csengőt!
Kikászálódtam az ágyból és elvánszorogtam az ajtóig. Kinyitottam, és azonnal Rose ölelő karjai közt éreztem magam. Majdnem megfojtott.
-Elég lesz, megfulladon-nyöszörögtem, mire vére elengedett.
-Úgy aggódtam. Jól vagy? Mesélj el mindent!
Felmentünk a szobámba, és leültünk az ágyra. Belekeztem a mesélésbe, és mindent elmondtam neki. Tátott szájjal halgatta, majd amikor végeztem csak ennyit mondott:
-Hát Susan, nem tudom mi van veled, de utána kell járni.
YOU ARE READING
Dupla játszma
Science Fiction„-Nico. Kicsi Nico. Mesélj nekem, mit tudsz rólam! Felriadt. Tágra nyílt szemeit rám emelte. Kérdőn nézett rám, majd megpillantotta a kezemben a kést. Hirtelen úrrá lett rajtam egy érzés. Zavart voltam. Sőt, mintha bűntudatom lett volna. De akkor fe...