A Játékmester

Mi ez?

Nagyon sokan kerestek meg már levélben és cseten is, mert nem értik, hogy tulajdonképpen miről is van itt szó. Kijelentem, hogy a szexualitásnak nagy szerepe lesz ezen az oldalon. Sokan szenvedtek el életük során szexuális támadást, szexuális megalázást, testi bántalmazást, vagy akár sima megcsalatást, elhagyatást. Nem mindenki reagál erre egyformán, de tény, hogy az a bizonyos tüske mindenkibe mélyen belenyomódik, és titkon ott is marad. Van, aki tudja ezt, de a legtöbben nem is sejtik, hogy mi áll annak hátterében, hogy új párjukkal miért nem működik a dolog, vagy akár képtelenek új párkapcsolatba lépni.

Hivatalos rész: 2011 decemberéig egy budapesti egészségüggyel kapcsolatos intézetben, szerződéssel (általános, klinikai pszichológia) dolgoztam. Mivel az 5 éves szerződésem ekkor járt le, és az egészségügyről tudvalevő, hogy csak elvonások történnek, így a szerződésem nem hosszabbították meg. Mellette harmadmagammal (egy közben médiahírességgé vált pszichológus, egy mentálpszichológus, és egy „elcseszett érintésterapeuta", ez volnék én), évek óta volt egy kis „cég"-ünk (általános pszichológiai, mentálpszichológiai valamint szexuálpszichológiai tanácsadással, terápiával foglalkoztunk). Kiterjedt ügyfélkörrel rendelkeztünk, azonban szakmai téren sok módszerrel nem értettünk egyet a társaimmal. 2017-re annyira elmérgesedett a helyzet, hogy úgy döntöttünk, jogilag is megszüntetjük az együttműködést. Mivel két vidéki várostól is érvényes szerződési ajánlattal rendelkeztem, így nem volt kérdéses, hogy vidékre költözöm. Tehát jelenleg egy vidéki városban élek, és klinikusként dolgozom az egészségügyben.

Nem hivatalos rész: Területem: Szexuálpszichológia. Konkrétan az Észak-Amerikában és Észak-Európában bevezetett, úgynevezett érintésalapú terápiás megoldásokkal foglalkozom. Magyarországon ez teljesen ismeretlen terület és az akadémia által, hazai szakmai berkekben jelenleg nem elfogadott, teljességgel támadott terület.

A hazai és Közép-Európai gyakorlat a következő: A páciens megérkezik a pszichológus rendelőjébe. Leheveredik a fotelágyra, majd a pszichológus kérdezget, a páciens válaszol. Amikor letelik a 45 perc, véget ér a „kezelés", aztán a következő héten megismétlődik, és így tovább. Nem számít, hogy áttörés éppen a 47. percben következhetne be, mivel letelik az idő, és a másik páciens már kint türelmetlenkedik a váróban, így mindenképpen véget ér az aznapra előjegyzett terápiás beszélgetés. Látványos eredmény hosszú hónapok alatt érhető el.

Az érintésalapú terápiás kezelés lényege, hogy a páciens (játékosnak nevezem, mert az nem alá-fölé rendelésben értelmezhető), önkéntes alapon, szabad akaratból választhatja ezt a módszert. Előre megbeszélt menetrend szerint a kezelés (játéknak nevezem) a játékos saját, biztonságos környezetében zajlik, általában a lakásában. Lényeges, hogy a játékos ne lássa személyesen a JátékMestert (ezért a játékos mindig szemkötőben van, a terapeutát nem ismeri meg személyesen, nem tud róla semmit, csak a hangját hallja).

Fontos, hogy az eredetileg bizalomhiányos játékos egy idegent enged be a saját lakásába (aurájába), ráadásul nem is látja (elég félelmetesen hangzik elsőre, de ez fontos része az egésznek). Természetesen ezt általában állapotfelmérő beszélgetések előzik meg, hiszen minden játékos más és más. Ha eddig már eljut a dolog, akkor a játékos védekező mechanizmusa beindul, elkezdi elképzelni a JátékMestert, megpróbál egy olyan képet kialakítani róla, ami tulajdonképpen csak a saját agyában létezik. Elindul a bizalom útján. Legtöbb esetben nem egy „kretént" képzel el, hanem egy pozitív személyt, mert ezzel védekezik. Ha az ellenkezője történik, akkor világossá válik, hogy a játékos a múltban esetlegesen gyermekkorában szenvedett el olyan traumát, amiről akár tudattalanul is éppen a másik irányban indul el a képzelete. Ez is eredmény, hiszen ekkor sok minden kiderül, és általában másképpen, lassabban kell folytatni a terápiát.

A játék megkezdődik. A JátékMester kérdez és a játékos válaszol, aztán ahogyan nő a bizalom, úgy a JátékMester megérinti (előre megbeszélt módon és helyen) a játékost. Ezek tapintások, ölelések, szorítások, dörzsölések, masszírozás stb. Közben megbeszélik, hogy milyen gondolatok futnak át a játékos agyán, mit érez, mit gondol, mi jut eszébe, milyen képeket lát maga előtt. (Gondoljatok bele, hogy milyen félelmetes, hogy egy általatok nem ismert, nem látott egyén megérint benneteket. Ha képesek vagytok ezt megengedni, tűrni ezt, akkor a bizalmatok szép lassan felépül.)

Ezt követően akár intim érintésekig is el lehet vinni a dolgot (megbeszélés kérdése). A JátékMester bármikor leállítható, erre célszerű egy jelszót megbeszélni. Ha ez elhangzik, akkor vége az aznapi „játéknak". Nincs időhöz kötve a „játék", tehát, ha letelik a 45 perc, nem kell abbahagyni. A JátékMester csak vezet, de valójában ő az alárendelt státusú, ez fontos, hiszen a játékos, így a „hátrányai" ellenére mégis csak jobban biztonságban érzi magát.

Klinikailag kutatott és kimutatott, hogy míg az előző terápiás módszerrel nagyjából 20%-os eredmény érhető el 3-4 hónap alatt, addig az érintésalapú terápiával 70%-os javulás érhető el alig pár hét alatt (nyilván ez játékos függő, hiszen nem azonos hatások érték őket és lelki/testi sérülések).

Évekkel ezelőtt a szakmai berkekben nagy vitát váltott ki egy idősebb külföldi professzor asszony, aki az érintésalapú terápiában olyannyira merész kísérleteket végzett, hogy nem egy esetben a terápia alkalmával a szó szoros értelmében szexuális aktusba is belebonyolódott. A férfi pácienseit orgazmusig ingerelte, sok esetben.

Volt szerencsém nála lenni ösztöndíjon abban az időben, és valóban akkoriban igen extrémnek számított ez a dolog, azonban a számszerűsíthető eredményekkel szemben tehetetlenné vált a szakma, így ez a módszer mára sok helyen elfogadott.

Gondolhatjátok, hogy mit keresek egy társkereső oldalon? Nos, ha körbe néztek ezeken az oldalakon, akkor beláthatjátok, hogy nagyon sok esetben kisebb-nagyobb sérülésekkel terhelt személyek hirdetik magukat. Tehát valójában potenciális célközönséget jelentenek. Sok esetben egy rövid beszélgetés is hasznos lehet, de előfordul, hogy érintésalapú „játék"-ra is igény van. (Itt nem fejteném ki ezt ennél bővebben, de magánbeszélgetésben szívesen megbeszélhetünk mindent.)

Remélem sok kétséget sikerült eloszlatnom, és remélem újabb kérdésekre is inspirál a bejegyzésem. Ha megtiszteltek gondolataitokkal, örömmel várom kommentjeiteket, és örülnék, ha a véleményekre is válaszolgatva, egy kis virtuális közösséget lehetne kialakítani itt.