A kezdeti lépések az új városban

32 0 0
                                    

Még szinte ki sem tudtam pakolni a lakásomban, máris nekiültem, hogy felépítsem az új világot itt az új városomban. A budapesti weboldalakat archíváltam és hibernáltam, amint ezt régi kedves játékosaim tapasztalhatták is. Nem lett volna értelme aktívan hagyni, hiszen az egy előző periódus volt az életemben, ez pedig egy újnak a kezdete.

Budapesti játékosaim pedig már nagylányokká lettek, és bízom benne, hogy már saját lábukon is meg tudnak állni, ahogyan eddig is persze. Azért remélem, könnyeiket hullatják néha értem, de nem haltam meg (Ez jó hír nem?), csak elköltöztem.

Kedves régi látogatóimat értesítettem, hogy jelenleg már ezen az oldalon leszek csak megtalálható, és lehetőségeimhez képest majd mindig teszek fel új tartalmakat is, ahogyan régebben is tettem. Remélem, sokan maradnak közülük látogatóim itt is, és megtisztelnek, leveleikkel továbbra is. Az új városom nem a világ vége, persze jóval kisebb hely, mint Budapest, de úgy látom itt is zajlik az élet, rendesen.

Az előző éjszakám máris „rendeléssel" kezdődött, ugyanis egy kedves itteni hölgy bejelentkezett a profilomba, néhány kérdéssel. Mondtam neki, feküdjön le a „virtuális díványra" és meséljen el mindent, amiben esetleg segítséget kér. Pillanatok alatt elfutott a 90 perces beszélgetés, ami kezdetben cseteléssel folyt, majd a gmail talkon én inkább hangosan beszéltem hozzá, míg ő írásban válaszolgatott.

Úgy érzem a párkapcsolati problémáját sikerült kielemeznünk közösen. Tudhatjátok, hogy én semmit sem teszek kötelezővé! Ő nagyon édesen válaszolt, minden feltett kérdésemre, így közös erővel talán elhessegettük a felgyülemlett felhőket. Most várom majd a levelét, hogy mire jutott kedvesével. Remélem csupa jó hírrel fog megörvendeztetni! Jó lenne tudni, hogy az első itteni játékosom elégedetten és jókedvvel, reménnyel és főleg bizalommal távozott „virtuális rendelőmből"!

Szóval, túl vagyok az első virtuális rendelésen. Persze nem bízom el magam, remélem mások is megkeresnek majd, és végre gyógyítgathatjuk az igazi, vagy a vélt lelki sebeket. Persze ehhez fontos, hogy a „játékos" is akarja saját problémáját elemezni, és így saját maga jöhet rá (finom vezetéssel ugyan) a gyógyírra.

Most mennem kell, mert még rengeteg pakolnivalóm van. Aztán a polgármesteri hivatalban is jön majd egy jó kis körmenetem. Remélem, hogy mire végzek, nem lesz szükségem magamnak is pszichológusra, de ha igen, remélhetőleg már, mint hivatalosan is itteni, helyi lakosnak! Apropó, tud valaki egy jó pszichológust? ;-)

A JátékmesterWo Geschichten leben. Entdecke jetzt