Mr.Arrogant | kth. | magyar »1.könyv

29.fejezet

Vége lett a sulinak, de sajnálatos módon elzárásom is volt. Megkerestem Mr. Kimet, aki elküldött az osztályhoz. 

"Menj be." mondta és beléptem a terembe és sóhajtottam. Becsukta az ajtót, majd bezárta. 

Akkor megláttam Taehyungot, aki az egyik asztalnál feküdt az osztály közepén. Megint nem vagyok egyedül. Elmosolyodtam és felé sétáltam. Le akartam ülni mellé, amikor eszembe jutott valami. 

'Choi Mina.'

Nem, nem kerülhetek közel Taehyunghoz. Nem tudom elárulni Minát. 

Sóhajtottam és elsétáltam egy másik helyre. Kihúztam a széket csendesen és leültem, a fejemet az asztalra téve. 

Rendben, igazából, be kell vallanom, érzek valamit Taehyung iránt. Tudom, hogy egy rideg és gonosz ember, de amikor kedves... Tudva, hogy Minának is tetszik, próbálok távol maradni Taehyungtól, szóval nem szeretek bele és nem árulom el Minát. Nem lehet, Mina a legjobb barátom. 

Csak ez járt a fejemben és könnyezni kezdtem, amikor valaki tapsolt egyet az arcom előtt. 

"Hello?" mondta Taehyung.

"Oh, szia." válaszoltam neki. 

Leült mellém és eléggé kényelmetlenül éreztem magamat, gyorsan felültem egyenesen és megbizonyosodtam róla, hogy elég nagy a távolság köztünk. 

"Miért vagy te is itt?" kérdezte.

"Elkéstem, emlékszel?" válaszoltam.

"Tcchh, miért késel el mindig mostanában." mondta és megbökte a kezemet, ami miatt arrébb húzódtam.   

"Azért vagyok itt, mert meglátták, hogy firkálgatok a tanár asztalára." mondta.

Próbáltam mosolyogni és idegesen megfogtam a székem szélét. 

"Hé, hadd nézzem a kezedet." mondta.

Pánikoltam és úgy tettem, mintha nem is lett volna ott. Megragadta a kezemet, amin a piros folt volt, de gyorsan elhúztam tőle.

Összezavarodottan nézett rám. "Csak meg akartam nézni a foltot, mi a bajod?" 

Ráharaptam a számra és lehajtottam a fejemet. "Nem kell. Jól vagyok." mondtam.

"Hé... Miért ütöttek meg? Azért, mert későn mentél haza?" kérdezte. 

Bólintottam, de nem néztem rá.

"Olyan furcsa vagy ma, bolond Hyejinnie." mondta és az arcomat bámulta. 

"Csak hagyj békén, pihenésre van szükségem." mondtam és a fejemet az asztalra raktam. Ő is ezt tette, miközben engem bámult. Még pihenni sem tudok, ha érzem a jelenlétét. Olyan rossz érzés. 

Feladtam és felé fordultam, a szemeim kicsit könnyesek voltak. Egyszerűen nem tudom elrejteni az érzéseimet. 

"Jól vagy?" kérdezte. "Olyan szokatlanul viselkedsz." 

"Taehyung..." szólítottam.

"Mi?" válaszolt.

"Mostantól el tudnál kerülni engem? Úgy értem, ne szólj hozzám, ne együnk együtt szünetben. Én meg majd megpróbálok olyan elzárást kapni, ahol te nem vagy ott." mondtam neki és visszatartottam a könnyeim. Őszintén, nem tudtam, miért könnyeztem. 

"Mi a francról beszélsz? A szüleid mondták, hogy kerülj engem? Megtudták, hogy azért mentél el otthonról, hogy velem találkozhass? Miért? Miért kéne kerülnünk egymást?" támadott le a kérdéseivel.