Gyilkos emlék (Assassin's Creed FF)

18. rész

- Itt vagyunk! - kiáltott fel Saisha, majd előreszaladt a hegy tetejére.
- Energia az van benne - sóhajtott fel Devon - rendesen...
- Akkor? - kérdezte kíváncsian a csapatot Saisha.
- Mindannyian az Ismeretlenek Erdejébe megyünk. - jelentette ki Arno komolyan - Együtt maradunk. - nézett bizalommal Arno a kislányra.
- Ez a beszéd! - ugrott fel Saisha boldogan - Akkor, erre! - húzta meg a csöndes Naomi kezét.
Naomi meglepődötten nézett le a hegy tetejéről:a köd alattuk volt. Semmit sem lehetett látni.
- Biztos vagy benne?... - suttogta Naomi Saishának. Erre a lány egy vidám grimaszt vágott.
- Minden nap eljárok ide, körülnézni!
- Minden nap??! - hüledezett Arno.
- KÖRÜLNÉZNI?? - annál jobban a bátyja.
Saisha csak vidáman kuncogott az assassinok reakciójára, majd Naomival együtt szinte leugrott a ködös semmibe.
- H-hé! - kapott utánuk Arno, sikertelenül;ám ezért ő is utánuk zuhant, a neki segítő Devonnal együtt.
Arno meglepetten tapasztalta, hogy nem törte össze magát. Nem is fájt semmije. Egyszerűen már csak ült.
De hogyan?
Mire felpillantott, egy tiszta vizű tavat látott maga előtt, ő pedig Devonnal egy kupac havon feküdt.
- Hó? Itt? - nézett a fehér tájra Arno.
- hé! - kiáltotta Saisha. Arno a hang irányába figyelt, amit meg is bánt:Saisha pontosan arcon találta Arnót, amitől az a testvérére esett.
- Az egekre, mit csinálsz??! - förmedt rá Devon.
Arno csak nevetett, majd együtt feltápászkodtak, és körülnéztek.
- Szóval, hogyan van itt hó? - kérdezte már Devon is.
- Az Ismeretlenek Erdejében bármi megtörténhet.. - állapította meg az odasétáló Naomi.
- Már megijedtem... - mosolygott Arno Naomira. Naomi is visszamosolygott rá, majd Siashára nézett.
- Merre kell menni? - kérdezte Naomi.
- Ha át akartok jutni az erdőn, én fogom mutatni az utat! Ja, és fogadjátok meg a tanácsaimat...- itt lehalkult egy picit Saisha. Látszott rajta, hogy koncentrál valamire.
- Mi a baj, Saisha? - suttogott vissza neki Naomi.
- Hallom...a léptüket... - ekkor ijedtében leguggolt és összekulcsolta a kezét a feje körül Saisha.
Naomi Saisha háta mögé nézett, a tó mögötti sötét erdőre:Ám ott síri csend volt. Majd a háta mögé pillantott, fel a hegyre. Elkerekedett a szeme. Újabb amatőr fegyveres csapat jött, azt kiáltozva hogy "Keresztre feszítünk titeket, pogányok!" avagy "Dögöljetek meg, betolakodók!"
Az Újjászületett Háború újabb újoncai.
De sokkal jobban látszott már inkább az, hogy most már menekülnek valami elé, és egy véletlen folytán maga az ellenség elé kerültek.
Naomi nem vette észre, de a csapatot üldöző ember Raven volt az.
Ahogy Raven óvatosan elhelyezkedett a hegy tetején, biztonságban, előhívta Vándort, a hollóját;Majd a szemébe nézett a madarának, az meg felrepült, és pirosló szemekkel indult neki hogy biztonságos távlatból nézze a csata kimenetelét.
Arno és Devon is számított erre a támadásra, ők már kivont karddal várták a csúszó ellenséget. Körülbelül tizenöten lehettek, de mind alig súrolták a középkort. Arno fellélegzett, hogy végre ugyanazzal a korosztállyal küzdhet meg, mint amiben ő van. Devon csak kuncogó pillantásokat vetett testvére kihívó tekintetére. Imádta, mikor Arno ennyire elszánt és harcra éhes.
Naomi próbált egy rejtekhelyet keresni Saishával együtt.

Eközben a harc kimenetele meglepően rossz volt:az újoncok egyik fele elesett, míg a másik fele szinte a végtelenségig bírta a sarat. Valaki egészen bekeményített, gondolta Devon, ahogy egyszerre hárított két ütést. Arnónak pedig zakatolt az agya harc közben:Teljesen más volt a harci rendszerük. Ennyire más a Center? Oké, hogy a közel voltak a Centerhez, ezért ilyen hamar érte őket a támadás, ahol még alig mentek az Ismeretlenek Erdejébe, de miért volt más a harci rendszer? Ahogy mélyen gondolkodott Arno, elfelejtett hárítani, és ez majdnem az életébe került.
- Arno! - kiáltott utána Devon, ezzel hibát elkövetve, hisz ő is majdnem megjárta, de szerencsére még idejében visszacsapott a kardjával, ezzel hárítva a majdnem halálos ütést.
Arno a lehető leggyorsabban tápászkodott fel, ellenfelei szinte alig látták, és már is előttük volt, kardját összecsapva egy előtte álló fegyveressel.
- A különbség köztem és közted - mondta a fegyveres fiú - Hogy te egy mocskos assassin vagy, én meg egy veterán, orosz harcos! - Az "orosz"-t direkt kiemelve, ezzel utalva milyen kemény kiképzésen ment át, és így mennyire erős.
Arno nem figyelt rá, hiszen majdnem megölte volna a fiút figyelmetlensége miatt, de úgy látszik, valaki már megtette.
Egy bárd vágott bele a fiú vállába, ezzel teljesen levágva a fegyveres karját. A fiú sikoltott, és Arno megadta neki a kegyelemdöfést. Kihúzta kardját a fiúból, majd felnézett:Egy kicsit sötétebb bőrű idősebb fiú állt ott. Ha valaki ránézett volna, azt mondta volna: egy igazi spanyollal van dolga. A fiú smaragdzöld szemeivel szinte vigyorgott, és kihúzta a bárdját a szerencsétlen halott testéből.
- Szép dobás - mondta Arno meglepetten, majd felállt, és egy macska gyorsaságával nekiugrott egy másik ellenfélnek, gyorsan elvágva fantompengéjével a torkát.
- Szép penge - vigyorgott vissza rá a fiú.
Ekkor Arno már Devonnak segített legyőzni a maradék szívós fegyverest.
Saisha felfülelt a csata zajának elhalkulására, majd lassan előkászálódott Naomival együtt.
- Semmi baj... - nyugtatta Naomi Saishát. A kislány egyenesen a fiúkhoz ment.
- Nem..lett..semmi bajotok? - kérdezte a kislány halkan.
- Nem, ne aggódj. - mondta Devon majdnem mosolyogva.
- Neked köszönhetően - nézett Arno a spanyol fiúra. A fiú csak nevetett ahogy Arno ránézett.
- Nem én miattam! - nézett a fiú szerényen, és egy kicsit zavarodottan. - Csupán csak beleütöttem az orrom a dolgotokba. Elnézést kérek.
- Nem, semmi gond. - vágta rá azonnal Arno. - Az én nevem Arno Dorian, ő pedig a bátyám, Devon. - ekkor Devonról Naomira és Saishára nézett. - Naomi, egy nemes kisasszony, a lány pedig Saisha. - ezt hallva Naomi majdnem zavarba jött.
A fiú üdvözlésképpen meghajolt a lányok előtt.
- A nevem Antonio Carriédo - mondta a fiú udvariasan. Naomi sejtése bevált, hogy a fiú spanyol származású. - De a chicá-knak: egyszerűen Antonio vagy Toni.
Naomi elmosolyodott, Arno pedig köhintett egyet.
- Ne aggódjon Arno - mondta Antonio mosolyogva - Nincs szándékomban a nemes kisasszonynak udvarolni. Nekem van már egy bellezám. - kuncogott Antonio.
Arno majdnem elvörösödött zavarodottságában, Devon majdnem elröhögte magát.
- Itt az ideje indulnom... - sóhajtott Antonio - Merre tetszenek tartani, ha szabad kérdeznem?
- Az Ismeretlenek Erdejébe... - mondta Devon egyszerűen. - Ott ni, a hátad mögött...
Antonio nem vette észre Devon gúnyolódását, csak boldogan mosolygott.
- Attól tartok, a társasággal kell tartanom, Arno, ha nincs ellenére. A házam az Ismeretlenek Erdejének mellett van, és az erdőn keresztül sokkal könnyebb az út.
- Akkor induljunk! - pattant fel végre Saisha. - Úgy értem, köszönöm szépen hogy megvédtetek minket. - mosolygott Naomira Saisha, majd megfogta a kezét és elkezdett szaladni az Erdő felé.
Antonio nevetve követte őket, Arno inkább csak mosolyogva nyugodt tempót tartott, Devon pedig morgott.
Utálta az ilyen túl boldog embereket. Mindig rossz előérzete volt velük kapcsolatban.