Egy rákos csajszi naplója

~Bonyodalom~

Egy héten át minden egyes nap Brian szobája előtt ültem, vagy épp bennt voltam nála. Nem hagytam volna magára egyszer sem.
Hétfő reggel újra bementem és Brian az  ágyán ült.
-Hát te?-csodálkoztam.
-Hazamehetek.-jelentette ki.
-Na végre!-öleltem meg.-Segítsek felöltözni?
-Nem akarok a terhedre lenni..-kezdte, de félbeszakítottam.
-Meg ne halljak ilyet mégegyszer tőled! Te is segítettél nekem mindig és, a szerelmed amúgy is veled van egészségben-betegségben.-húztam fel az ágyból.
-Ideadnád a mankóm?-nézett az említett tárgyra.
-Persze, de előbb felöltöztetlek.-súgtam a fülébe.-Miért vagy szomorú?
-Nem tudom..-mormolta.
Levettem a felsőjét és megpusziltam mellkasát, amitől egyből egy mosoly húzódott a szájára.
Felhúztam felsőtestére egy pólót, lábára egy farmert, zoknit és a cipőjét is bekötöttem.
-Olyan drága vagy!-puszilt meg.
-Minden itt van?-mutattam a hátizsákjára.
-Igen.-válaszolta.
Brian szülei kitettek minket a házunknál, mondva: a fiuknak biztos jobb lesz a szép barátnője mellett, mint náluk "idegesítő szülőknél". Nos én nem bántam és Brian sem.
Bementünk és csináltam magunknak egy-egy szendvicset. Megettük, majd bementünk a szobámba.
-Azt hiszem lezuhanyzom.-vettem le a felsőmet.-Te nem jössz?-nevettem.
-Igazából megjött a kedvem hozzá.-vett fel egy perverz mosolyt.
-Kapj el!-szaladtam be a fürdőszobába.
A tükörben nézegettem a hajam és egyszer csak a háttérben Brian alakját láttam kirajzolódni. Még a lélegzetem is elállt egy pillanatra. Két mankóján támaszkodott anyaszült mesztelenül.
-Kész vagy?-kérdezte rekedtes hangján.
-De még mennyire.
A zuhany alatt láttam, ahogy Brian megkívánt engem. Ahogyan elzártam a csapot, olyan gyorsan kapott fel és ültetet fel a fürdőszobaszekrényre, aztán csókokkal hintette be az egész testem.
-Hallottad ezt?-dermedt meg.
-Azt hiszem hazajött valaki.-nevettem.
-Ne már!-húzódott el.
-Máskor folytatjuk. Ígérem!-csókoltam meg.
-Na jó.-emelt le a szekrényről.

×Brian×

-Idehoznád a mobilom? Ja és egy törölközőt?-kiáltott utánam Zoe.
-Persze.-pillantottam a telefonjára, amelyiken egy üzenet volt.
Christian-től kapta
•Várlak és hozzd már magaddal azt ami az enyém.😉•
-Hol találok törölközőt?-kiabáltam.
-Legfelső polc.-jött és állt meg a két szoba között.
-Ez mi?-néztem rá magyarázatot kérő arccal egy "Green Day"-es fekete pulóverrel a kezembe.
-Egy pulcsi.-mondta kislányos hangon.
-Nagyon jól tudod, hogy nem erre gondoltam.-idegeskedtem.-Miért van nálad Christian felsője?
-Honnan veszed, hogy Chris-é?-jött el mellettem és vett le egy törölközőt, majd maga köré tekerte.
-Láttam már rajta párszor, hogy tudjam az ővé.-vettem fel a hangerőt.-Miért van nálad random srácok holmija?
-Chris nem random srác..-kezdte.
-Ja, tényleg nem. Csak néhányszor dugtatok, míg én nem voltam itt.-gúnyolódtam.
-Hogy mit mondtál?-ordított rám.
-Annyira szereted a szexet, hogy még a kórházban is rámmásztál volna.-nevettem.
-Hogy lehetsz ilyen?-gyűlt könny a gyönyörű szemeiben.
-Várom a választ.-döcögtem az ágyhoz a ruháimért, amiket felkapkodtam magamra.
-Azért adta azt a felsőt mert...-gondolkozott.
-Még választ se tudsz adni.-röhögtem ki.

×Zoe×

-A múltkor majdnem megerőszakolt és széttépte a felsőm az az állat, ezért van ez itt.-ripakodtam rá.
-Tessék?-nyílt tágra Brian szeme.
-Jól hallottad, most pedig gondolkozz el azon, amiket a fejemhez vágtál!-rohantam be a mosdóba és magamra zártam az ajtót.
-Zoe, sajnálom! Annyira paraszt voltam. Egy hülye idióta vagyok.-kopogott gyengéden az ajtón, de hangjában aggodalmat véltem felfedezni.-Kérlek, nyisd ki! Meg kell beszélnünk!
Nem akartam hallani őt. Keservesen sírtam, rosszul esett amit mondott. Nem hittem volna, hogy egszer ez lesz.
-Könyörgöm..bocsáss meg! Ha még megtudsz...-próbálkozott újból.
Elfordítottam a kulcsot a zárban és kiléptem az ajtón.
-Zoe!-pattant fel a földről Brian.-Gyere ide!
Szorosan magamhoz szorítottam.
-Ki tette ezt veled?-simogatta a hajam.
-Mark. Ismered?-léptem el tőle.
-Nagyjából.-rándultak egyet izmai.
-Egy hete Chris ünnepelni hívott engem és Katherine-t magához, mert lehetséges, hogy felépül. Mikor egyedül maradtam Mark-kal, rámvetette magát és...és..-bújtam újra hozzá.-...azt hittem, hogy megteszi és meg is tette volna, ha Chris nem siet a segítségemre.
-Az a rohadék!-nyugtatgattot.-Na gyere vigyük vissza ezt a gazdájának, örök hálával tartozom neki!
Felöltöztem én is és elindultunk a "Christian-rezidencia" felé. Útközben Brian megállított engem.
-Miért állunk meg?-kezdtem el aggódni.-Brian?
Egy ház felé rakta egymás után a mankóit.
-Mit akarsz itt?-érdeklődtem.
-Csak üdvözlöm egy régi imerősöm.-kacagott.
-Mi van?-nyitott ajtót Mark a hosszú csengetésre.
-Ezt a barátnőmért kapod te féreg!-húzott be a mankójával Brian Mark-nak, aki azonnal rosszul lett. Aztán gyomorszájon ütötte és mikor padlóra került belerugott a fejébe.-Merj csak még egyszer hozzáérni!
Igazából nem annyira lepődtem meg és nem is érdekelt, hogy milyen durva volt Brian. Mark sem volt hozzám kíméletes.
Néhány perc múlva Chris előtt álltunk.
-Hát ti?-mosolygott.
-Ezt neked hoztuk.-nyújtottam át a pulcsit.
-Öhhh...-tátogott.
-Tud mindent.-mentünk be.
-Ja az mindjárt más.-szólt.-Na de hol hagytátok a szép Kath-et?
Csak elnevettük magunkat.
-Figyelj haver, millió hálával tartozom neked!-pacsizott le a két fiú.
-Ugyan, nem is kellett volna beengednem azt a gyökeret.-legyintett Chris.
-Nem tudhattad...-mondta Brian.-...Tesó.
-Ohhh...-hatódtam meg.
-Naaa!-öleltek át egyszerre kétoldalról.