INU-Teen wolf- [Stiles Stilinski] Fanfiction (Magyar)

2.fejezet

Haragban dúló idegekkel csapom be az ajtót. Lehajítom a táskát, majd anya és apa felé fordulok. Észre veszik tekintetem, majd egy szúrós pillantást vetek rájuk.

-Mi az, hogy ,,természet feletti lény,, vagyok?-ordítom, közben próbálok higgadt maradni.

-Kicsim. Kérlek nyugogdj meg. El akartuk mondani, de hamarabb tudtad meg, mint ahogy kellett volna. Mindent elmondunk amit tudnod kell.-mondta anya nyugodt lélekkel.

-De meg kell igérned, ho...-kezdte apa, de befejezni már nem tudta.

-Mi az, hogy el akartátok mondani? Ezek szerint már rég tudjátok, hogy egy szörny vagyok? ÉS MÉGIS MIKOR AKARTÁTOK ELMONDANI?-ordítom már könnyes szemekkel. Próbálom visszafojtani, de  nem megy. A szüleim több, mint 18 éve rejtegetik előpem a másik ,,én,,-em. Mégis, hogy gondolták ezt? -És,... ,,amit tudnod kell,,?! Az mi a f@sz amit tudnom kell? MÉG A VÉGÉN KIDERÜL, HOGY VARÁZSOLNI IS TUDOK VAGY MITTUDOM ÉN.-szipogok, közben mélyen próbálom venni a levegőt, kissebb-nagyobb sikerrel.-Én...én...mégis...ez hogy...ti is?-nyögöm ki keserves sírással.

-Kate?-apa lesüti a szemét.

-Hhmh-sóhajt egyet anya.-Igen kincsem mi is. Mi is Inu-k vagyunk.

-De ezt, hogy...mégis...mi...miért...és...csak mi?-kérdezem szipogva.

-Tudod... Még sokfajta ,,természet feletti,, létezik. Vérfarkasok, bashee-k, kitsune-k, kanima-k és Inu-k. Japánból származnak. A legenda úgy tartja, hogy Japánban régen az Inu-k voltak az állatok urai. Mindenki felett hatalmuk volt. Viszont egy végzetes napon az állatok fellázadtak ellenük és az Inu-knak nem voltak védelmezőik. Szerencséjükre aznap vadászok jártak az erdőben, és átváltoztatták őket Inu-kká. Ők voltak az őseink. Ő tőlük származunk. De ez csak egy legenda amiben a legtöbb ember nem hisz. -figyelmesen hallgattam anya minden egyes szavát és közben próbáltam összerakni a hallottakat a fejemben.

-És...én most akkor Inu vagyok és...erőm van...és át tudok változni...és és...jesszus.-csuklott el a hangom. Ez sok egyszerre. Egyik percben még ember voltam, másikban meg már Inu. Nah ez is sokáig fog tartani amíg kiheverem. -De milyen erőm van?

-Ez az érdekes része a dolognak. Az erő az embertől függ. Lehet valamelyik Inu-nak fizikai ereje, de valamelyik jól hall vagy ilyesmi. Tudod ez bonyolult.-fogja meg a kezem.

-De majd belejösz.-mosolyog apa.

-És hogyan kell átváltozni?-bököm ki amire már az elejétől fogva kíváncsi vagyok.

-Ez...ez nem olyan egyszerű.-sóhajt anya.-ez majd magától jön. Amikor az erőd fog aktiválódni.

-És kordában lehet tartani?-kérdem halkan.

-Igen,de...csak majd, ha gyakorlottabb leszel benne.-anya próbál egy ,,mű,, mosolyt varázsolni arcára, de nem sikerül. Helyette keserves aggódás helyeit látom, úgy ahogy apánál is.

-Árhh...-ásítok.- Azt hiszem én most kiheverem ezt az egészet amúgyis holnap iskola. Jóéjt.-közben egy puszit nyomok apa és anya arcára és már szaladok is fel a szobámba. Még egy kicsit netezek, de 5 perc után megunom, elálmosodok és úgy döntök, inkább kialszom magam holnapig.

7:34

-Úristen áhh...-ásítok egy óriás méretűt (:'D), közben félig kómásan megnézem hány óra.-Ííhj, de jó megint késni fogok gondolom.-irronizálok ,,boldogan,,. Elkezdek készülődni. Kómás mormota módra kiválasztom a ruháimat majd felveszem azokat, jöhet egy kis smink, majd lefutok valami gyors reggeliért.

-Gúd morning apuci és anyuci.-vigyorgok.

-Kate? Szerinted belázasodott a lányunk?-nevet fel apa mire anya csak meglöki őt. Felnevetek én is, majd elkapok egy almát és az ajtó felé veszem az irány, közben majszolgatok. Félkézzel felkapom a fehér converse all star-omat(imádási❤) majd kibaktatok az utcára. Nem tudom mi ütött belém. Mintha a tegnapi dolog meg se történt volna. Végülis...lehethogy csak egy év múlva fog előjönni a másik ,,én,,-em vagy mi a szösz. Sétálok a házak előtt, a cipőm elé nézve. Egy másodpercre viszont szemem tekintete egy velem egy idős fiúra tévedt. Különösebben nem fogott meg a dolog, de kíváncsi voltam egy suliba fogunk-e járni, éppen ezért valamit sikerült kihallgatnom a beszélgetésből.