Dupla játszma

~nyolc~

Rachel Smith:
Felálltunk, és megindultunk a faház felé. Én mentem elöl, ő pedig mögöttem. Egyszer csak mintha mozgást érzékeltem volna a hátam mögött. Megfordultam, de már csak egy suhanó alakot láttam a fák között. Villámgyorsan megfordultam és sprintelte a fiú után. Most, hogy már tudja a nevem és látta az arcom, most már nem szökhet meg. Futottam, mintha az életemért futnék, de még ez is kevés volt ahhoz, hogy utolérjem. A tisztás előtt néhány lépéssel sikerült csak megállítanom. Akkor is csak a véletlennek köszönhetem, hogy nem szökött meg. Épp egy éles kanyart készültem tenni, amikor a szemem sarkából megláttam, hogy kikötődött a cipőfűzője. Tudtam, hogy csak várnom kell és magától elesik benne. Néhány lépés után meg is botlott, de futott tovább. Ez a kis félrelépés elég volt nekem ahhoz, hogy behozzam a lemaradást. Melléértem és.lekevertem neki egy hatalmas pofont. Megtántorodott és megállt. Tudta, hogy a versenyt én nyertem és nem menekülhet. Egy ütés még a gyomrába, meg egy a tarkójára és már vonszoltam is a grabancánál fogva egyenesen a házam felé. Őszintén szólva így sokkal nehezebb volt. Szépen lassan haladtunk, de gondolsan ügyeltem arra, hogy mikor kezd ébredezni, újra visszaküldjem az álomvilágba. Röpke húsz perc alatt el is értünk a házamig. Amikor beértünk, fáradtan roskadtam le egy székre. A fiút lefektettem egy ágyra. Csak ekkor vettem észre, mekkora is valójában ez a ház. Eddig valahányszor itt voltam, rögtön indultam is kifelé az erdőbe. De most, hogy több időm volt alaposan átnézni a házat, meghökkentő dolgokra bukkantam. Először is gondolan odakötöztem a kis foglyomat az ágyhoz. Majd fogtam magam és átnéztem a házat. Minden egyes kis zeg-zugával együtt. Különös dolgokra találtam. Ott volt például a hangszigetelt pince, a fegyverraktár és nem utolsó sorban a teli hűtő. Nem igazá. voltam éhes ígyhát visszatértem a már ébredező fiúhoz és kíváncsi tekintettel vártam, mikor tér magához. Amint kinyitotta a szemét, kérdőn nézett felém. Gúnyos mosolyra húztam a számat.

-Na mi van? A menő gyereknek nem tetszik, hogy egy ágyhoz kötözték? Ráadásul egy lány!

Megrázta a fejét, és mintha egy apró kis mosolyfoszlányt véltem volna felfedezni a szája sarkában. Na, mindjárt eltűntetjük onnan!

-Kelj föl, és indíts lefelé a lépcsőn.-adtam ki az utasítást, miközben kioldoztam a kezeit. Aprót biccentett, és megindult. Nem láttam semmi ellenállást, és ez kicsit megrémisztett. Amikor leértünk a picébe, gyorsan helyetfoglalt az ágyon.

-Maradj itt. Mindjárt visszajövök.-mondtam neki. Elindultam felfelé. A hűtőnél kivettem egy csomó kaját és visszaindultam az alaksor felé. Éreztem, hogy a fejem újra hasogatnj kezd. Nem akartam, hogy akkor ájuljak el, amikor még nincs bezárva a pince. Lebotorkáltam a lépcsőn, és az ételeket befobtam az ajtón.

-Maradj itt! Nemsokára jövök.- mondtam, de éreztem, hogy a nyelvem összegabajódik. Bevágtam az ajtót és kulcsra zártam. Akkorra már a fejem olyan szinten fájt, hogy nem láttam mást, csak elmosódott árnyakat. Elindultam felfelé, de éreztem, hogy a kulcs kicsúszik a kezemből. Hasravágódom, és elsötétül előttem a világ.