Álom és Valóság

1. fejezet - Tébolyultan

Kellemes nyári délután volt. Konoha utcáit bevilágították a felhőtlen égbolton tündöklő Nap arany színekben pompázó sugarai, az emberek vígan cseverésztek a piciny házak előtt, a játszóterek,parkok megteltek jókedvűen szaladgáló gyerekekkel, andalgó szerelmesekkel, madárcsicsergéssel. Nem messze a falu határától egy végeláthatatlan mező terült el, zöld pázsitját és gyönyörű virágait gyengéd szellő simogatta. Hosszú, mézszőke hajszálak szálltak a széllel, megcsillanva a napsütésben, majd egy szívet melengető gyermeki kacagás hallatszott. Az idill azonban nem tartott sokáig. A következő pillanatban egy eldördülő fegyver zaja visszhangzott, aztán egy vörösen izzó, rideg,könyörtelen szempár vált ki a sötétből, vér loccsant a friss zöld fűre, pirosra színezve azt, majd egy élettelen szőke kislány teste terült el a puha pázsiton...

Naruto rémülten ült fel a hatalmas franciaágyon. Homlokán patakokban folyt a verejték, és a pólója is izzadtságtól volt nedves.Szíve háromszor gyorsabb ütemet diktált, mint ami normális lenne, légzése szapora volt, úgy érezte, hogy menten megfullad.Ezen a héten már harmadszor álmodott rég elveszített húgáról,halálának körülményeiről, gyerekkori emlékeiről, amit vele élt át.

Uzumaki Naruko még csak tizenöt éves volt, mikor gyilkosság, és az Uchihák áldozatává vált, azé a kláné, aki családjának ősellensége már kétszáz éve. Titkos, és egyben tiltott szerelme, Uchiha Sasuke végzett vele, ráadásul szemrebbenés nélkül, egy kicsi megbánást sem mutatva.

Naruto attól a naptól fogva gyűlölte igazán a hírhedt gyilkos klánt,és saját magát, amiért nem tudta megvédeni húgát. Megfogadta,hogy megerősödik, és felkeresi a gyilkost, hogy bosszút álljon szeretett testvéréért.

-Rosszat álmodtál? - kérdezte rózsaszín hajú barátnője álomittas hangon, miközben ülőhelyzetbe tornázta magát, majd végig simított a nyugtalan fiú hátán.

-Csak a szokásos - válaszolta keserűen. - Megyek, lezuhanyzom.

-Megint róla álmodtál, igaz? - firtatta tovább a lány. -Narukoról.

-Igen... - sóhajtotta Naruto. - Néha szörnyen hiányzik, Sakura - hajtotta le szomorúan a fejét, majd kezében egy tiszta pizsamával,kisétált a szobából.

***

Sasuke hangosan zihált a kimerültségtől. Homlokán, és fedetlen mellkasán hűvös izzadtságcseppek csorogtak végig, teste izomláztól égett, itt-ott apróbb karcolások borították,nadrágja piszkos volt és gyűrött, néhol szakadt is, de őt ez a legkevésbé sem érdekelte. Minden áron erősebbé akart válni,hogy bizonyítson apjának, a szigorú és büszke Uchiha Fugakunak,napokat töltött edzéssel, abban reménykedve, hogy a kemény munkavégül meghozza a gyümölcsét, nevezetesen az apja elismerését.Gyűlölte, hogy Fugaku szemében csak a bátyja létezett, gyűlölte,hogy csak Itachit tekinti fiának. Testvére tehetséges volt. Sokkal tehetségesebb, mint Sasuke, és ezt a fiú is tudta, de rendületlenül hitt abban, hogy egy nap a szorgalomnak és a kemény gyakorlásnak hála túlszárnyalja az idősebb Uchihát, és akkor majd Fugaku is elismeri gyermekeként. Jelenleg ez minden, amit akart, ami igazán fontos volt neki, amiért küzdött.

-Sasuke... - a fiú hátranézett a neve hallatán, és az ajtóban megpillantotta a családja vele egykorú, tűzpiros hajú, szemüveges szolgálólányát.

-Mit akarsz? - kérdezte ridegen.

-Mikoto asszony küldött hozzád, hogy beszéljek veled. Aggódik érted, mert mostanában többet edzel, mint amennyit pihensz. És mint orvosi tudással rendelkező ember, én sem nézem ezt jó szemmel. Értékelem a kitartásodat, és az akaraterődet, de a tartós fizikai megterhelés, és a kevés alvás rossz hatással van az egészségi állapotodra. Fontos lenne, hogy...