INU-Teen wolf- [Stiles Stilinski] Fanfiction (Magyar)

4.fejezet

,,Már épp fordulnák el mikor meglátom, hogy egy közeli háznál parkol le. Az...az lenne az ő háza? Ilyen közel lakik, hozzánk?

-Baszki.-súgom magam elé, sóhajtok egyet, majd kis tétovázás után berohanok a házba.,,

Reggel 7:21

Kóros szemeimmel állapítom meg telefonom kihelzőjén, hogy már mennyi az idő. Mikor leesik, hogy már rég készülődni kéne, hirtelen erőből felülök az ágyon, ásítok egy nagyot, majd a ruhászekrényemnél kiválasztom a megfelelő szettet. Felkapom a ruhákat, lerohanok a mosodóba, majd letussolok. Óvatosan kilépek a szőnyegre, megtörülközök, és utánna felöltözök. Kimegyek a konyhába, kiöntök egy tálba a kedvenc müzlimből, és már habzsolom is. Egész jól indul a reggel.

7:56

Kilépek az előszobába, és hirtelen elkezd sajogni a fejem. Hangokat hallok pedig nincs gazdájuk. Csak úgy hallom a hangokat össze vissza. Minden össze-vissza katyvaszt. Elkezdek szédülni, mint a suliban. Gyors tempóval veszem a levegőt, és hevesen szívom be a tüdőmbe.

Aztán olyan gyorsan szívódnak fel a hangok, amilyen gyorsan előjöttek. Bambán áltam az előszobában, ha valaki látott volna biztos egy psichológust hivatott volna.

Bekiáltottam anyának, és közöltem vele a távozásom. Kilépek a küszöbön, és egy ismerős dudálást hallok, és egy ismerős autót látok meg. ,,Roscoe,,-gondolom magamban, majd akaratlanul is elmosolyodok. Stiles ezt meg látja és viszonozza, majd int, hogy szálljak be. Odarohanok, és gyorsan egy puszit nyomok az arcára.

-Whao ezt miért kaptam?-kérdezi, mint akit váratlanul ért a dolog.
Közelebb hajolok hozzá, és a fülébe súgom.

-Mert nem érdemeltem ki, hogy ilyen ,,gálás,, legyél velem, de te mégis az vagy.-utalok a tettére.

-Hát...-elmosolyodik majd büszkén a hajába túr.-...tudod tökéletes vagyok.-nevet fel.

-Meg beképzelt.-vigyorgok rá.

-De legfőkkép szerény.-néz rám és szemöldökét felhúzza, mint aki a reakciómra vár. Kis habozás után meg is kapja.

-Hát perszehooogy.-nevetek fel majd intek, hogy induljon el. Beindítja a motort és már száguldunk is-máramennyire egy Jeep tud.

8:16

-Stiles?-kérdezem majd a fiú tekintetével találom szembe magam.-Miért csak negyed kilencre értünk be?-felnevet.

-Mert késtünk?-kérdezi majd elmosolyog.

-Nem úgy értem.-mondom és sóhajtok.

-Akkor?-néz rám furcsallóan.

-Úgy értem...ez nálatok így megy? Késhettek és nem lesz belőle baj? Vagy itt később kezdődnek az órák?-kérdezem, mint aki le van maradva.

-Hát...-megkaparja a fejét-...a tanárok leszidnak, de csak ennyi. Nem kapunk 5-öst vagy valami ilyesmi nyugi.-nevet fel.

-Oké csak olyan, mintha egy más univerzumban lennék és rémesen le lennék maradva.-rámmosolyog majd bizatóan vigasztalni kezd.

-Nefélj! Majd megszokod. Én majd segítek.-biztató mosolyt küld felém. Aztán fejét gyors mozdulattal oldalra szegezi, majd én is elnézek. Scottot pillantjuk meg ahogy ránk mosolyog és közeledik.

-Csá haver.-mondják egyszerre majd pacsiztak egyet. Elkezdenek csevegni. Én csak állok mellettük és bámulok. Úgymond nem akartam bele zavarni a találkozásukba.