Röplabda Bolondok /ÁTÍRÁS ALATT/

Új csapat

Az érzés amikor a labda megüti a kezed, majd a háló túloldalán becsapódik. Kinyitom a szemem és meglátom mi van a háló túloldalán. Az ablakon beszűrődő napfény megvakít. Leérkezek földre és nézem, ahogy a labda nekigurul a falnak. Tenyerem vörös volt az erős csattanástól. Imádom ezt az érzést!

A labda jön felém, én kinyújtom a kezem és az ujjhegyeimmel érintem a labdát. Húgom felé pillantok, már fent van a levegőben és várja a feladásomat.Mosolyogva legyintem felé a labdát. Látom ahogy mosolyra húzott szájjal lecsapja. Ilyenkor érzem azt, hogy szükségünk van egymásra. Nincs feladás nem tud ütni, nincs ütő nem tudok kinek feladni. Így van ez a röplabdában.

- Szép ütés!

-Pontos feladás.

Öklöztünk egyet egyet mosolyogva. Hiányoztak már ezek a pillanatok.

- Nem rossz, néhány újonctól.

Három srác állt a tornaterem ajtajában. Egyikük kopasz volt, másik egy átlagos barna hajú volt, nagy mosollyal az arcán, harmadiknak mintha hamuszürke lenne a haja, ő is csak mosolygott ránk.

- Örvendek a találkozásnak! - mosolyogva hajoltunk meg előttük.

- Mi is. -bólintottak.

- Nocsak nocsak, két kis új elsőéves. - közeledett felénk a kopaszka.

Húgomra pillantottam,gondoltam, hogy nem fogja magát visszafogni.

- Ki az elsőéves,Kopaszkám?! - Léptem elé, farkasszemet nézve. Egy magasak voltunk.

- Nem vagyok kopasz!!

- Tanaka, elég lesz. -rántotta hátrébb szürke barátja.

- Öcsi! - a nővérem megragadta a fejem és lenyomott meghajlásba. - Nagyon sajnáljuk!

- Mi sajnáljuk... -vakarta a tarkóját a szöszke - Tanaka ilyen ha új emberekkel találkozik.

- Ismerős érzés. -pillantottam húgomra

- Sawamura Daichi vagyok, harmadéves, kapitány. - mutatkozott be a barna

- Én pedig Sugawara Koushi, szintén harmadéves. - folytatta a szöszke

- Tanaka Ryunosuke,másodéves, szélső ütő. - büszkén húzta ki magát.

- Tenma Sora, másodéves, szint úgy szélső ütő. - mondtam mosolyt húzva a számra

- Tenma Masumi, másodéves, feladó.

- Még egy? - mérte végig, Tanaka a nővérem - Hát, Suga sok sikert...

- Ti gondolom ikrek vagytok, ha nem tévedek - szólalt meg minket nézve a Kapitány.

Összenéztünk nővéremmel és felsóhajtottunk.

- Teli találat. Igen, egypetéjű ikrek vagyunk, ezért hasonlítunk ennyire. Nem, nem tudunk telepátiát alkalmazni, megérzéseink vannak. Igen kevernek minket sokat, igen még a saját anyánk is. - mondtam egy levegővétellel

Láttam tekintetükben a meglepettséget és értetlenséget húgom beszéde miatt.

-Sajnáljuk, megszokás. Mindig valami hülye kérdéseket kapunk, és már van egy alap szövegünk tisztázni a dolgokat. - mondtam tarkómat vakarva

- Semmi baj - mondta Sugawara-san még mindig meglepetten, ami mellé a Kapitány is bólintott

- Első évesek nincsenek?- kérdeztem témát terelve