A meleg srác

10. rész

Egyik kezével megfogta az arcom és ajkát az ajkamra tapasztotta. A másik kezével közelebb húzott magához. Az ajka puha és selymes volt. Lassan elkezdte mozgatni ajkait, én is ezt tettem. Isteni érzés volt. Életem első csókja. Nem tudom mennyi ideig voltunk egymás karjában és csókolóztunk. A világ megszűnt körülöttünk.
Aztán lassan elhúzódott, és a szemembe nézett.
- Chris! El kell mondanom valamit...
Kérdőn néztem rá, mire folytatta.
- Mikor először találkoztunk, már akkor megkedveltelek. Te más vagy, mint a többi srác, és nekem ez nagyon tetszik. Én többet szeretnék veled, mint barátság...
Nagyon meglepett a vallomása, és kezdetektől fogva én is ugyanezt éreztem iránta.
- Sajnálom, biztos túl gyors ez neked, nem akartam így rád zúdítani mindent. Ne haragudj... -szabadkozott, de én nem hagytam. Mélyen a szemébe néztem és megfogtam az arcát, hogy véletlenül se tudja elfordítani. Megcsókoltam, hogy érezze, semmi rosszat nem csinált, és pont úgy érzek, ahogy ő. Éreztem, hogy most megleptem, belemosolygott a csókba, majd falni kezdte az ajkaimat. Teljesen belefeledkeztem. Végül megint ő húzódott el, és így szólt.
- Lassan ideje lenne haza mennünk. Nem akarom, hogy miattam leszidjanak.
Tényleg későre járt, a nap már majdnem lement és még haza is kell érnünk.
Egész eddig nem vettem észre, hogy milyen hűvös van. Hirtelen megborzongtam. Adam észrevette, levette a dzsekijét és rám terítette.
Vissza sétáltunk a kocsihoz, és elindultunk. Az utat csendben tettük meg.
Mikor haza értünk, Adam leállította a motort. Rám nézett, megfogta a kezem, az ujjainkat összekulcsolta, magához húzott és megcsókolt. Mohó csók volt, nem akartam, hogy vége legyen, nem akartam bemenni a házba.
- Chris, leszel a barátom? - kérdezte egy ellenállhatatlan mosoly kíséretében.
- Igen. - mondtam, és most én csókoltam meg.
Váltottunk még pár szenvedélyes csókot, majd bementem és Adam is hazament.
- Megjöttem. -kiáltottam, mikor becsuktam az ajtót.