Happened

60. fejezet ~ Érzelmi kavalkád

Pearl Clark

28. November; Dubai, Egyesült Arab Emírségek

- És most? - nézett rám kérdőn a kis brazil miután becsukódott mögöttünk Catherine lakásának ajtaja. A gyomrom görcsbe rándult a tudattól, hogy egyedül hagytam őt a portugállal.

- Nyugi Bébi, a nővéred már nagy kislány, egyedül is megoldja a dolgait - csókolta meg a fejem tetejét Vincent.

Lehunytam a szemeimet és megpróbáltam mélyeket lélegezni, hogy lenyugodjak.

- Oké - sóhajtottam fel végül. - Gyertek utánunk.

- Hova is? - kérdezősködött Bale. - Na nem mintha baj lenne, ha elhúzunk innen - vigyorodott el végül.

Bosszúsan megráztam a fejemet és visszanyeltem a kikívánkozó szitkaimat. Vincent mellett sétálva értem ki ház elé, ahol azonnal leintettem két taxit. Behajolva közöltem a sofőrökkel a címet majd mutattam a focistáknak, hogy elfoglalhatják a helyüket.

- És te? - mordult fel Ramos aki eddig mély hallgatásba burkolózott.

- Ott az autóm! - mutattam a járda mellett parkoló járműre, ami stílusosan egy kétszemélyes cabrio volt.

- Én megyek veled! - jelentette ki és hátraarcot csinálva elindult a kocsimhoz. Idegesen pislogtam Vincre, aki csak végig simított a vállamon.

- Minden rendben lesz! - mosolygott rám biztatóan. - Pár perc és otthon leszünk.

Imádtam benne, hogy olvasta a gondolataimat. Mivel nem akartam hatalmas feltűnést, úgy döntöttem, hazaviszem a társaságot hozzám.

Némán ültem be a védő mellé, aki úgy elterpeszkedett az ülésében, mintha az övé lenne az egész világ. Remegő kézzel indítottam, majd besoroltam a forgalomba. Annyira siettem, hogy Vincentnek igaza lett, néhány perc múlva már a saját házam udvarán állítottam le az autómat. A taxik még nem értek utol minket, így csak ketten voltunk a spanyollal, aki nem mozdult. Tekintete szinte lyukat égetett belém, de én kerültem a szemkontaktust. Egy idő után fészkelődni kezdtem az ülésben majd kiakartam szállni, de Ramos elkapta a csuklómat. Ijedten néztem rá.

- Azt hiszem beszélnünk kellene! - mordult fel amitől a szívem a torkomban kezdett dobogni. Végül rájöttem, hogy úgysem kerülhetem el ezt az egészet, így hátradőltem az ülésben.

- Kérdezz! - sóhajtottam fel.

- Miért?

- Nem értem - tetettem a hülyét, de hiába.

- Miért csináltál úgy, mintha te lennél Kate? Mire volt jó ez az egész?

- Én... - haraptam be az ajkamat majd erőt véve magamon mesélni kezdtem. - Az a mocsok...

- Crisre gondolsz? - vágott közbe.

- Igen - bólintottam. - Szóval Cris - ejtettem ki a nevét undorodva - ki tudja milyen okból, dobta a nővéremet, miközben Kate terhes volt tőle.

- Mi van? Catherine babát vár?

- Nem - csóváltam meg a fejemet szomorúan. - Már nem. Annyit idegeskedett, hogy a baba elment.

- Úristen - túrt a hajába. - Sajnálom.

- Én is.

- Oké, ezt értem, de azt nem, hogy miért kellett neked Madridba jönnöd és...

- Szart kavarnom? - fejeztem be helyette.

- Nem ezt akartam..

- Mond csak ki nyugodtan - eresztettem meg egy halvány mosolyt. - Igazad van, csak tudod olyan szinten felcsesztem magam mikor ez az egész történt, hogy bosszút akartam állni - vontam meg a vállam nem törődöm módon.