A gyilkos balerina cipő

Első és utolsó

Amy Black Bluter egy balett cipőt kapott. Barátnője örök kocka Remma Gum Watts rögtön sipitozni kezdett. Mert valami gyilkos cipő volt legjobb barátnője kezébe. Ez igaz is volt az a gyilkos cipő volt a kezében ami már évszázadok óta gyilkolta a balett táncosokat. A legenda szerint démon szálta meg azt a cipőt és azt a démon megöli a cipő viselőjét, hogy a lány vele  legyen és innentől kezdve rengeteg variáció van aki szerint egyszerű szeretőnek kellettek a lányok  vagy, hogy szüljön neki.
Amy nevetve vette fel a vér vörös cipőt miközben barátnője aggodalmassan mondta a magáét. 
- Ez csak egy piros cipő Remma. - állt fel majd pár nyújtó gyakorlatot végzet.
- De ez tisztára úgy néz ki.- tette csípőre kezét.
Be jött a tanár az oldalán egy fiúval. Volt benne valami rejtélyes szeme arany színben pompázott ,haja éj fekete.
- Sziasztok.- csapta össze két tenyerét a tanár. - Ő Dewils Old Mack mostantól itt lesz velünk.  Mivel ő az első fiú.- nézet végig a 13 lányon. - AMY BLACK BLUTER MI A FENE TÖRTÉNT A MAGA HAJÁVAL?- ordította el magát mikor meglátta Amy haját kéken kontyba fogva.
- Befestettem tanárnő.- válaszolta halkan Amy.
- Az a szerencséje hogy maga a legjobb itt így most az egyszer eltekintek ettől. Ott tartottam, hogy mivel végre van egy fiú így egy darabot el tudunk játszani és Amyt kérném meg, hogy játsza el Odetett a hatyúk tavából.
Amy bólintott majd Dewilsre néztett elpitult. A próba után Amy ott maradt már három órája gyakorolta aznap megtanult. Hirtelen Dewils ott termett előtte és a földre lökte.
- Milyen szép kerek.... - mondta gúnyos mosoly kíséretével.
- Eresz el. - sikitozot Amy alatta.
- Ha már a cipő rajtad van akkor az enyém vagy. - nevetett fel gonoszan.
- A cipő?- kérdőn nézet a kék hajú lány a fekete hajú fiúra.
- Nem ismered legendáját angyalom?
- Nem nem igaz te nem létezel. Nem akarok meghalni. - sikitozot Amy.
- Még nincs itt az ideje elsőt belém kell, hogy szeres majd utána ölek meg.- majd el tűnt.
Amy sírva feküdt a padlón. Nem hitte el a cipőt leszedve lábáról az tükörnek dobta  ami a terem falán volt Amy meg előtte ült . A hatalmas tükör  össze tört és majdnem minden szilánk darab Amy lábába és többi test részébe is  áltak  bele.  Felorditott  fájdalomtól és arrébb csúszott. A terem másik végébe volt a táskája amiben telefonja volt. Éppen nyomta volna meg a hívás gombot a mentösöknek de el ájult vér vesztesége miatt.
Mivel nem tudta senki sem, hogy hol van a drága törékeny tehetséges lány így fogalmuk sem volt mi történik vele.
Vérbe fagyasztó látvány volt az amikor ki nyitották a terem ajtaját és elsőt a hiányzó tükör majd vér csíkok látványa fogadta a tánc tanárnőt. Sietve lépet be a terembe és látta meg az egyik sötétebb sarokban a szét vágott testű lányt akinek kezébe már a lemerült telefonja volt. A tanárnő saját telefonjáról felhívta a mentősöket majd elmondva a címet és a helyzetet. Saját magával nyugtatva avval, hogy minden rendben lesz. A telefont le téve szaladt oda és veregete meg Amy enyém sminkelt arcát. Sosem hordott sok sminket csak szeme alatt és órán lévő szeplőit tüntette el, sosem szerette télen eltűntek a szeplők arcáról így nem volt sosem meglepő, hogy a tél volt a kedvenc évszaka. De talán az is közre játszott, hogy december 4.én született és négy évre rá szintén decemberbe fogadták örökbe. De ez már egy másik eset.
A mentők sietve rohantak a tánc iskola 3. emeletére és rontottak be a folyosó végén lévő tánc terembe ahol a tanárnő már hátára fordította Amyt és ki szedte a nagyobb üveg szilánkokat.
A mentő hangosan szirénázva "rohant" végig London városán.
Öt óra hossza. Ennyi ideig tartott, hogy Amy testéből ki szedjék az összes szilánkot.
Majd infúzió és pót vért kapva  feküdt az intenzív osztályon.
Gyámja lélek szakatva rohant be hozzá és a recepción kitöltve a fontosabb papírokat újra futásnak eredt és a szobáig meg sem állt. Az ajtóba érve sóhajtott és lihegve lépett be a szobába ahol nem olyan szörnyű látvány fogadta mint a tanárnőt aki a terembe lépett be. Amy 170 cm hosszúságú teste majdnem teljesen be volt kötözve és különböző gépek csipogásai töltötte be a termet ezzel elnyomva halt lélek vételeit ártatlan lánynak.
Apja le ült az ágya mellé és simogatta nevelt lánya arcát. Sosem volt szerencséje a nőkkel de mindig is szeretett volna egy kislányt, így döntötte el, hogy 35 évesen örökbe fogad egyet.
Másnap a nappal együtt kelt fel Amy. Orrát csípte az erős kórház szag így mikor újra ki nyitotta csokoládé barna íriszeivel látta a nap narancssárgába ragyogott a lilás rózsaszín narancs színben pompázó égen. Majd a hófehér szobára tévedt tekintette és végül apját pillantotta meg a kényelmetlen fotelba aludva.