S.O.S.

1.A változás

Reggel normálisan indult a nap. Lerohantam reggelizni. Délelőtt olvastam, és Skype-oltam Sziszivel, és megbeszéltük, hogy pénteken náluk alszom, és csapunk egy csajos estét. Dél körül csengettek. Azt hittem, végre meg érkeztek anyáék, de tévedtem. Egy rendőr állt az ajtóban.
- Jónapot! Ön Csér Bodza?
- Igen. Miben segíthetek?- kérdeztem kicsit összeszorult szívvel.
- A szüleiről lenne szó. Ugyanis autóbalesetet szenvedtek, és jelen pillanatban mindketten kómában vannak.- Egy könnycsepp csordult le az arcomon, és mély barázdát hagyott maga után.- Nem tudhatjuk, meddig tart ez az állapot, így ön addig ideiglenesen a nagybátyja felügyelete alatt lesz.
A rendőrök még felhívták a nagybátyám, majd elmentek. A maradék időben összepakoltam minden cuccom ami kelhetett, majd vártam. Nem ismertem apám testvérét. Semmit nem tudtam róla semmit. A családi albumokban egy képet leszámítva nem volt róla semmi. A fotón annyi látszott, hogy anya és apa egy pici kislányt tartanak, a kép szélén egy férfi állt, lehajtott fejjel, és görnyedve testartással.
Felhívtam Sziszit, és könnyezve mondtam el neki mindent. Felnéztem instára, és kitettem egy posztot, miszerint: Drágaságaim!Sajnálom, de olyan dolog történt a családomban, hogy nem tudom folytatni az oldalt. Ha megoldódik a helyzet, lehet, hogy visszatérek, de semmi sem biztos.☹️Puszi: Bodzilla
Négykor megérkezett a nagybátyám. Miután bepakoltuk a cuccokat, beültünk a kocsijába, es elindultunk. Amikor odaértünk, egy óriási házat pillantottam meg. Beléptem a nagy kertbe, és megláttam a medencét. Nagy mosoly terült el az arcomon. A csöndes rokon előttem lépkedett, én pedig követtem be a házba. Intett, hogy menjek utána. Egy szobába vezetett. Út közben volt időm jobban megnézni. Fiatal volt, körülbelül huszonötnek néztem. Nem volt túl izmos, de véznának se mondanám. Bementünk a szobába, és körbemutatott.
-Ez lesz a te szobád. Fél óra múlva gyere le a konyhába.
Miután kiment, lehuppantam az ágyra, és gondolkodtam. Jó itt. Olyan mint egy nyaralás. Csak egy hosszú tábor anyáék nélkül. Ezzel éltettem magam, majd észrevettem, hogy letelt a fél óra. Lerohantam a lépcsőn, és megkerestem a konyhát. A nagybátyám már az asztalnál ült.
- Ülj le!-kezdte. Nem kérés volt, hanem parancs. Teljesítettem.
- Mostantól egy jó darabig itt élsz. Van pár szabály. Ezeket fogom most közölni veled. Mások előtt úgy teszel, mintha a nagybátyád lennék. Itthon azonban úgy viselkedsz, ahogy én mondom. Mindent megkapsz, amire szükséged van, de cserébe betartod a szabályokat.- Szóra nyitottam a szám, de tovább folytatta.- Majd a végén kérdezhetsz, de nem biztos, hogy azonnal válaszolok.
Hívj csak úgy, hogy Jake bácsi, itthon pedig Jack. Ha vendég jön, majd megmondom, hogy hogy nevezz. Az igazi nevem nem mondom meg. Azt senki nem tudja.
- De a testvéred, és a rokonaid?-felnevetett.
- Nekem olyanjaim nincsenek!

446 szó! Szerintem elég hosszú első rész. Ki értette a Bodzillás poént? Érdekel valakit a folytatás? Remélem tetszett.
Pusziii:
Noncsicska