⊒ A 38-as szektor ⊑

16. Vacsora vendégek

Azt hittem, amikor ideköltöztünk, hogy anyu, Héli és én sokkal szorosabbra tudjuk majd fűzni a családi köteléket, mivel egymásra leszünk utalva az új környezetben. Talán az elején így is volt, de ez fél év elteltével megváltozott. Anya, bár szeretne velünk több időt tölteni, nem tud a munka miatt. Sokkal többet dolgozik, mint az előtt, ezért mindig fáradt. A hétvégék a mieink lehetnének, de valakinek mindig közbejön valami. Vagy munka, vagy randi, kivéve nekem. Héli a randevúk miatt szokta lemondani a családi programot. Ebben nem változott évek óta. Ha van barátja, akkor minket elhanyagol. Természetesen bírom Tjt, és tudom, hogy mennyire oda vannak egymásért, de ez fáj. Így sem vagyok jó passzban, és mikor szükségem lenne a nővéremre, ő nincs velem. Ezt persze senkinek nem teszem szóvá, anya így is meglátja rajtam a kedvtelenséget. Erőfeszítéseket tesz, hogy helyrehozza az elmúlt pár hetet, amikor magamban töltöttem a hétvégéket, és készít egy meglepetést.

Egyik péntek este, amikor sikerül együtt vacsoráznunk, Hélivel hozzám fordulnak.

- Kyro. Szeretnénk mondani valamit. - kíváncsian figyelem őket, amint rám mosolyognak - Én nagyon sajnálom, hogy mostanában sokat kellett egyedül lenned itthon szombatonként, és vasárnap sem voltunk éppen jó társaság a számodra.

- Ne mondj ilyet anya. Dolgoznod kell, és fáradt vagy, én viszont el vagyok egyedül is.

Próbálom oldani a bűntudatukat, amit a szemükben látok.

- Nem, húgi. Én is elhanyagoltalak, mert Tjvel nem tudunk elszakadni egymástól. Ez persze nekem nagyon jó, de te a testvérem vagy, szeretlek, ezért egyensúlyba akarom hozni a két dolgot. Tj is észrevette, hogy nem vagy olyan, mint régen, és mondta, hogy legyek veled többet.

Nem tudok, mit mondani. Jól esik, hogy ezt beismerik, ezért lehajtom a fejem, és felsóhajtok.

- Hát, örülnék a társaságotoknak, főleg mostanában...

- Éppen ezért anyu kitalált egy jót. Mondd el! - vigyorog Héli, és anyu folytatja.

- Holnap nem megyek dolgozni. Megmondtam a főnökömnek, hogy veletek akarok tölteni egy napot, szóval. Délelőtt mi hárman vásárolgatni megyünk. Már mióta ígérgetem nektek, de most teljesítem. Jön a tavasz, és a nyár, szükségünk van új ruhákra. - mosolyra fakadok, és felcsillan a szemem - Aztán együtt főzni fogunk, ugyan is meghívtam vacsorára a fiúkat.

- Milyen fiúkat? - akadozik a hangom, bár van egy sejtésem.

- Természetesen Tjt és Jeremyt! - lökdös Héli, amire én felugrok, és elvörösödve kérdezem.

- Miért hívtátok meg Jeremyt is?

- Nos, a nővéred mondta, hogy ő tetszik neked, és én tudni akarom, milyen.

- Héli?! Ezt most, miért? És, hogy hívtad meg? Igent mondott? Tjnek is elmondtad? - a szívem majd kiugrik az idegességtől, ezért a nővérem visszaültet a székbe, és nyugodtan felel minden kérdésemre.

- Nem. Tjnek még mindig nem mondtam el, és nem is sejti. Felvetettem neki, mivel ő is minden idejét velem tölti, ezért a legjobb barátját ő is elhanyagolja. Hozza el Jeremyt is a vacsorára, ha van kedve jönni. Megkérdezte tőle, és Jeremy azt mondta, szívesen eljön hozzánk.

Kell pár perc, míg lenyugszom, ezért addig nem szólnak hozzám anyuék. Talán nem is lesz olyan nagy katasztrófa ez az egész, ezért azt mondom.

- Hát, jó. De, véletlenül se szóljátok el magatokat az érzéseimről! Egyikőjük sem sejtheti meg. Ha még is, akkor kiugrom az erkélyről...