A besorolás

50 3 0
                                    

Egy szép reggelnek indult, délelőtt 9-10 óra körül leültem a fotelbe. Egy kopogásra lettem figyelmes, kinyitottam az ajtót és 4 katonát láttam az ajtó előtt. Abban a pillanatban megfagyott bennem a vér, akkor azt mondták, hogy

-Muszáj velünk jönne, az Amerikai Egyesült Államok besorozza a 20 és 50 év közötti férfiakat. Megkérdezhetem, hogy Ön hány éves?

Le akartam tagadni a korom, de valami azt sugalta, hogy mondjam meg az igazat.

-21 éves vagyok, holnap után töltöm be a 22-őt.

-Nem azt kérdeztem, hogy mennyi éves lesz, hanem, hogy mennyi idős. Kapjon fel valami jobb ruhát és irány a katonaság!

-Oké egy pillanat.

Az járt a fejembe, hogy megszökjek, becsukom az ajtót és kimászok valamilyen nyíláson, legyen az ablak, szellőző, de jussak ki. Mivel velem jött egy katona, ezért nem tudtam kimászni sehol.

-Uram, igyekezzen mert nincs sok időnk. Szíria és az Államok között harc folyik, bombázó gépek tartanak Washington felé, ne tököljön már ennyi ideig.

-Jó, indulhatunk!

-Jöjjön!

-Oké, és mi lesz a pozícióm?

-Nincs idő ezt most megbeszélni, jah meg nem is én döntöm el.

Amint beültünk az autóba, egy bomba csapódott be 15 méterrel arrébb. Azt kérdeztem, hogy

-Ez meg mi volt?

A katona egyhangúan válaszolt.

-Az, amiről beszélem... mellesleg nem szeretem, ha név nélkül szólítanak, én John alezredes vagyok.

-Örülök, hogy találkozhattunk, John alezredes!

-Na ne nyálaskodjon, oké?

-Értettem John alezredes!

Amint megérkeztünk, sok újonc és barát tűnt fel. Odamentem Jo-hoz, hogy együtt csináljuk meg ezt a borzalmat.

Könyörgöm, csak arra képeztek ki, hogy, hogyan kell AK-47-el lőni.

Azonnal indultunk a terepre. Egy golyó vállon találta Jo-t.

-Baszki, mi a szar történt?

-Vállon talált egy golyó.

-Kérlek, hívj segítséget!

-Bocsi Jo, de tudod mit? Emlékszel még amit még másodikban tettél velem, nézz a kezemre bazdmeg, nézz ide, látod, hogy nincs meg a középső ujjam? Pedig úgy bemutatnék vele, de te levágta egy ollóval, bazdmeg a segítséged!

Akkor otthagytam, amit tett velem az megbocsájthatalan volt. Nem is átvészelni akartam vele, hanem pont ezt, lőjék szarrá és vége. Akkor, amikor pont elmentem pont oda becsapódott egy bomba.

Akkor odajöttek hozzám, hogy miért hagytam ott őt.

-Régen történt...

-Ez milyen válasz Carey százados?

-Szarok rá a posztomra, inkább harcoljanak!

Akkor egy golyó száguldott felénk, pont eltalálta John alezredes fejét, aki azonnal belehalt sérüléseibe.

-Neeeeeeeeeeee!

Ordítottam torkom szakadtából.

-Ő nem érdemelte ezt a halált. Mond valaki pár utolsó szót mielőtt ásunk neki egy lyukat?

Megszólalt Eva ezredes...

-Olyan jó ember volt, hogy az felfoghatatlan.

Mind álltunk, ami persze hatalmas nagy hiba volt.

Odajöttek hozzánk az Arabok, körülöttem mindenkit fejbelőttek. 

Azt mondták, hogy:

-!أعدم (Megölni!)

Én kérdeztem:

-Mivan?

Akkor azt mondta, hogy:

-!الله يبارك لك (Allah áldjon!)

-Csak nem azt mondta, hogy Allahu Akbar?

Megszólalt Angolul az egyik Arab:

-De!

Fekete zsákot húztak a fejemre és egy kést tartott a kivégző Arab a kezében.

Tudtam valamennyit arabul és kérdeztem tőle.

-ماذا تريد مني أن أفعل؟ (Mit akarnak velem csinálni?)

Csak azt felelte, hogy:

  -!الله يبارك لك (Allah áldjon!)

Már készülődtek a kivégzéshez, videóra fel is akarták venni, de valami váratlan dolog történt velünk.

Jött egy amerikai felmentő sereg.

Az összes arabot lelőtték.

-Köszönöm, hogy megmentettek!

-Ugyan, szóra sem érdemes!

Azt hittem egy pillanatra, hogy meghalok.

Eljött az este, már elcsendesedtek a fegyverek, nem robbant több bomba, reggel neki kell vágni még egyszer.


Élet a katonaságnál.Where stories live. Discover now