Átlagos élet? Nem éppen ~Befejezett~

29. rész

Ahogy leszállunk a repülőről egyből hozzám megyünk, ott van elég szoba. Lepakolunk és már indulunk is a családom keresésére. Szétválunk és körbejárjuk a várost, nem vihették őket messzire. Elég intenzívem jön az illatuk az egyik elhagyatott épületből. Már csak a rajtaütést kell megtervezni..

1 hét múlva

Mindenkit megmentettünk, mikor rájuk találtunk borzalmas állapotban voltak. Max és Ivi járata nem régen indult vissza Los Angeles-be, én még maradok egy kicsit. Örökké hálás leszek nekik hogy segítettek. Szinte semmire nem emlékeznek, ami aggasztó, de inkább lezártuk a dolgot. Argentnek viszont sikerült elmenekülnie, egy pár vadász nem úszta meg ilyen épp bőrrel, ahogy én sem. Nem tudom mi lesz a következő lépése, de szinte biztosan újra az életünkre fog törni. Nagyon féltem a családom. Nem leszek mindig itt hogy vigyázzak rájuk. Gondolat menetemből
az szakít ki hogy Daved megölel.
-Mi az?-fordulok felé mosolyogva.
Mióta itthon vagyok egyre jobb kedvem van, félreértés ne essék, még mindig utálom ezt a helyet.
-Gyere vacsizni.-enged el.
-Nem vagyok éhes.-suttogom.
Puszit nyomok arcára.
-Te tudod.-megy ki az ajtón.
Felállok az ágyamról és lemegyek a lépcsőn, ki a ház elé. Leülök cigizni, egy pár szál után nyílik az ajtó mögöttem. Épp hogy nem esek be az ajtón. Felnézek. David az. Egyet előre lép és becsukja maga mögött az ajtót és leül mellém. Venni szeretne a cigimből, de rácsapok a kezére.
-Hé. Ezt miért?-dörzsöli a kezét.
-Te ne legyél én!-ismétlem el neki megint amit már jó régen hallott.
Közelebb ülök hozzá és átölelem.
-Mindig ezt ismételgeted.-forgatja meg szemét.
-Nem véletlenül.-puszilom meg az arcát.
-Nem véletlenül...-suttogom mégegyszer.
-Megint elmész?-váratlanul ér kérdése.
-Igen.-engedem el.
-Miért?-szólal meg kis idő múlva.
-Tessék?-nézek rá.
-Miért mész el?-néz rám.
-Ezt már megbeszéltük.-rázom meg fejem.
-De mégis.-erőlteti.
-Jack, nekem ott is van életem. És most azt akarom élni, valami olyat akarok ami nyugodt, és messze van a természetfelettitől..-hajtom le a fejem...