Az egész Toronyban csend van és sötétség. A fémrolók lehúzva sütkéreznek a nyári napfény melegében, miközben a lakásban összegyűrődött takarók, papírok és kiürült üvegek hevernek mindenfelé. Alkoholszaga terjeng a bárpult körül. Egy felborult pohárból vékony csíkban folyik ki a megmaradt whisky. A földön apró tócsa terpeszkedik. Minden tizenötödik másodpercben újabb karamell színű csepp hull a többi közé. A folyadék újra és újra megrezdül, mintha hihetetlenül hangos és erőteljes basszusok rengetnék az egész emeletet. Hallani aligha lehet, csak lent a laborban, de a vibrálást mindenhol érezni. A milliárdos bőre percek óta libabőrözik, miközben próbál tudomást sem venni a monoton zúgásról. A gép nem hangosabb, mint egy rezgésre állított mobiltelefon, de a félig másnapos, félig részeg férfi még ezt is kibírhatatlannak érzi. Véreres, kialvatlan szemeit drága napszemüveggel fedi az élénk kék fények miatt, de még ennek ellenére is úgy érzi, mintha kiégne a retinája.
- Uram, biztos ebben? A gép nem lett letesztelve, elméletre alapozni a testi épségét nem tűnik bölcs döntésnek – szólal meg J.A.R.V.I.S. ismerős, kellemes hangján. – Megannyi probléma közbe jöhet, amit tesztelések nélkül nem állt módomban kiküszöbölni.
- Csak tedd azt, amit mondtam, J – szól rá Tony. – Fussuk át még egyszer, hogy is lesz ez?
- A páncél, az ARC reaktor és a gép segítségével elméletben visszamehet a múltba, de ahogy mondtam, előzetes tesztelés nélkül mindez csak elmélet, nem tudhatjuk biztosra, mit fog mutatni a valóság. Amennyiben sikerül mindamellett, hogy újabb, forradalmi lépést tett előre az emberiség történelmében, visszakerülhet a kívánt időbe Vasemberként. De ha szabad ilyet javasolnom a páncéltól szabaduljon meg, ha nem akar feltűnést kelteni, de olyan helyre tegye, ahol nem találja meg senki. Szüksége lesz rá, ha vissza akar jönni a jelenbe.
- A páncéllal nem lesz gond – bólint Tony. Az eddig ujjai között szorongatott pohár, most hangosan koppan, ahogy lerakja a fémasztalra.
- A páncél lesz még a legkisebb gondja, Uram – feleli J.A.R.V.I.S., szinte érezhető a hangjában, hogy egyáltalán nem helyesli a férfi tervét. – Nem szabad megfeledkeznie az esetleges problémákról, ha mindez sikerül, ha az időparadoxon lehetséges... – kezdené, de Tony csak legyint.
- Tudom, J., szigorúan csak Rogers jövőjét szabad megváltoztatnom, ha félre sikerül valami, akár a saját születésem is megakadályozom, ami pedig nem lenne szerencsés... – mormolja, bár látszólag teljesen a gondolataiba merül, azt is csak félig érzékeli, hogy a páncél néhány másodperc alatt a testére rögzül.
- Uram – kezdené J.A.R.V.I.S., de mintha elakadna, miközben a férfi belép a gép közepére, s teljesen eltűnik a világos fényben. – Uram, biztos benne, hogy ezt akarja tenni? Ha megakadályozza, hogy Mr. Rogers megkapja a szérumot nem csak Mr. Barnes jövőjét változtatja meg, hanem teljesen kitörli Amerika Kapitányt mind az emberiség, mind a saját életéből.
Az aktatáska csatjai halkan kattannak, mikor Tony féltérdre ereszkedve eltünteti a páncélja nyomait. Csak egy óra marad rajta, amit inkább eltakar a ruhája ujjával, miközben feltápászkodik a piszkos földről és jobban körülnéz. Csak remélni meri, hogy nem öltözött túl a fekete öltönyével és halványkék ingével. Napszemüvegét belsőzsebébe rejti, miközben néhány mozdulattal helyére igazítja sötétbarna tincseit, és megindul a zsákutca kijárata felé. A mellette magasodó két épület falain seregbe hívó plakátok sorakoznak. Az jut eszébe, mennyi időt ácsoroghat Steve ezek előtt a poszterek előtt azon tűnődve, miként vethetne véget a szörnyűségeknek.
Mikor kilép a nyílt utcára egy egészen más világba csöppen. Egy egészen más időbe érezik.
Az épületek, az egész város még csak körvonala annak, amivé válik majd az évtizedek alatt. A legtöbb épületen, kirakaton és oszlopon egymáshoz hasonló, háborúba csalogató reklámok vannak kiragasztva, melyek előtt nők és férfiak rohannak el a forgatagban. Az utakon olyan autók sorakoznak, amiket eddig csak gyűjtőknél, múzeumokban és régi fényképeken látott. Minden olyan nyüzsgőnek és forgalmasnak hat, Tony számára mégis szokatlanul nyugalmas minden. Hiába, máshoz szokott. Teljesen máshoz.
