- Hozzám jössz feleségül? - kérdezte Kenneth letérdelve, mire én döbbenten néztem rá. 8 éve vagyunk együtt, közösen nevelünk egy gyönyörű szép kislányt. Eddig a sok munka miatt húztuk az esküvőt és közös beleegyezéssel nem házasodtunk még össze. De úgy látszik, Ken-nél megtört a jég. Egy értelmes szót nem tudtam kinyögni, így csak sírva a nyakába borultam, ő meg átölelt és magához szorított. - Remélem ez igent jelent, Hercegnőm! - suttogta a fülembe. Szipogtam még néhányat, majd eltoltam egy kicsit magamtól és a szemébe néztem.
- Igen, hozzád megyek Szerelmem! - mosolyogtam boldogan, mire láttam, hogy egy könnycsepp csordul végig az arcán. A kezemmel óvatosan letöröltem, majd megcsókoltam. Jó hosszan. Hiába halasztottuk ezt, meg minden, de én annyira vártam már, hogy megkérje a kezem! Ő a NAGY Ő!
- Szeretlek Jess, mindennél jobban! - mondta. - Most már mindig foglak, örökre, csak Téged Kicsim! - simított végig az arcomon, majd elnézett oldalra, hiszen az étteremben ahol éppen vacsoráztunk, mindenki minket ünnepelt. Család, rokonok, barátok...Mindenki itt volt. És nem is gyanakodtam...
Az elkövetkezendő órában fogadtuk a gratulációkat az eljegyzés miatt, mindenkivel külön külön is beszéltünk pár szót, majd idejének láttam, hogy kicsit kettesben is legyünk végre. Így odamentem Kenneth-hez (aki most már a vőlegényem, TEJÓÉG!!), aki a barátjával beszélt, Mark-al. Melléjük léptem.
- Jess! Gratulálok még egyszer! - kacsintott, majd adott két puszit. - Öregem...Jó választás volt! - bokszolt bele a vállába, majd elnevettük magunkat.
- Tudom! - mosolygott rám Kenneth. - Ő az én mindenem, az én csodám! Nagyon szeretem. - annyira édes volt, ahogy ezt mondta...És olyan hihetetlen, hogy így lesz már életünk végéig. Megöleltem, majd megcsókoltam.
- Én is nagyon szeretlek! - mondtam. - Nem is tudod mennyire. - ránéztem Mark-ra, majd egyből levágta, hogy mit szeretnék.
- Ohh, persze, megyek máris. - nevetett. - Később beszélünk. - kacsintott és otthagyott minket.
- Kimegyünk? - mosolygott Ken.
- Persze. - mondtam, majd rákulcsoltam a kezemet az övére. Hideg, hóeséses Decemberi nap volt, 27.-e. Életem egyik legcsodásabb napja. Az étterem teraszára kiérve, mesébe illő látvány fogadott. Csodaszép fényfüzérek voltak felakasztva minden lehetséges helyre és a világ összes színeiben pompáztak. A kertbe lenézve a hótakaró alól kikandikálva megjelentek a megfagyott virágok, amik nyáron gyönyörűséges képet és jó hangulatot teremtenek az egész étterem vendégeinek. Ken-hez fordulva észrevettem hogy ő is néz engem, így rá mosolyogtam és hosszasan megcsókoltam.- Annyira szeretlek Ken! - mosolyogtam. - El sem hiszem, hogy mostantól a menyasszonyod vagyok! - mondtam, majd hirtelen elnevette magát.
- Ha hiszed, ha nem, még én sem. - fogta keze közé az arcom és egy puszit nyomott a homlokomra. - Csodálatos és fura érzés.
- Igen, az. - mondtam, majd éreztem, ahogy egy könnycsepp végig járja az arcomat. Kenneth azonnal odanyúlt és letörölte.
- Hééékám, nem szabad sírni Szépségem! - magához húzott, én meg a vállába fúrtam a fejem és hiába a mondatának, utat engedtem a könnyeimnek. - Naaa, Kicsikém. - simogatta a hátam. - Ugye csak örömkönnyek?
- Azok hát. - szipogtam. - Nagyon boldog vagyok Veled Ken. Örökre együtt? - néztem fel rá örömkönnyek közt, mire ő elmosolyodott.
- Annál is tovább Kicsi Kincsem! - csókolt meg, majd letörölte ismét a könnyeket. - Nyugodj meg, jó Jess?
- Jó. - fújtam ki a levegőt, majd elkezdtünk beszélgetni...Az esküvőnkről, a jövőnkről, mindenről. Tényleg nagyon boldog vagyok.
- Anyaaa, anyaa, anyaaaaaaaa. - rohant ki Lisa visongva, mire ijedten kaptuk oda a fejünket. Beleugrott Ken ölébe, majd vigyorogva nézett ránk.
- Miaz Lis, baj van?? - kérdezte Ken ijedve.
- Dehogy van!! - mondta továbbra is vigyorogva. - Sőőőt!
- Kislányom! Mondd el mivan. - mondtam megnyugodva és nevetve kértem tőle a választ. Lisa 8 éves, nagyon aranyos, hóbortos és eleven kislány. Korához képest eléggé érett.
- Háááááát. - vigyorgott. Mindig nevet, mindig jó kedvű. Imádnivaló! Hiszen a mi lányunk!! - Az van, hogy tudjátok van az a banda, akiről már annyit meséltem...
- Igeeeen? - nézett rá Kenneth gyanakvóan. Én már sejtettem miről lehet szó, mert már beszélt nekem erről Lis, csak nem figyeltem rá, mert mindig dolgom volt.
- Itt lesz koncertjük, jövőhét szombaton és nagyonnagyonnagyon szeretnék elmenniiiiiiiiiii!!!!!! - visongott, majd könnyfátyolos lett a szeme. - Apaa, ugye elviszel? Kérlek! Erre várok, már mióta! Légyszíves! Nagyon szeretném! - nézett rá bociszemekkel. Nem vagyunk szigorú szülők, mindent megkap Lisa, amit csak szeretne, mindenhová elengedjük. Megbízunk benne, értelmes kislány.
- Jaaj, Picikém, persze, hogy elviszlek! - mondta Ken mosolyogva, mire Lis a nyakába ugrott.
- Nagyoooon köszönöm apucii, szeretlek!!! - szorította magához. - Anya, ugye te is jössz? - csillant fel a szeme.
- Persze Kicsim! - mosolyogtam, majd én is kaptam egy hatalmas nagy ölelést. - De kik is ők pontosan? Mesélj róluk egy kicsit!
- Hogy is ne mesélnék! - csak úgy ragyogott a szeme. Annyira jó látni, hogy ő is ilyen boldog. Lehet hiba volt kérni tőle, hogy meséljen a bandáról, mert már vagy 30 perce mondta és mondta, mire Kenneth közbe szólt.
- Tyűűű, biztos jó fejek! Ennyi információ után... - mondta, majd elhúzta a száját. Láttam, hogy neki is sok volt egyszerre az információ. Elnevettem magam. - Mi olyan vicces, Jess? - méregetett.
- Semmi, semmi. - legyintettem még mindig nevetve. - És Lis, mi is a neve ennek a bandának?
- One Direction! - mondta. - 5 tagból állt, de Zayn Malik kilépett sajnos. - szomorkodott el egy pillanatra, de máris folytatta csillogó szemekkel. - Így maradtak négyen. Harry Styles, Louis Tomlinson, Liam Payne éééés Niall Horan. - mondta, én meg sokkot kaptam. HOGY MI???!!! Niall Horan??! Ebben a bandában??! Pont ebben?! Ez lehetetlen!!! - És ő a legeslegkedvencem, na de ez nem azt jelenti, hogy a többieket nem szeretem ám! - mosolygott fülig érő szájjal. Nem. Ez nem lehet. És még ő a kedvence?! Te jó ég! És el kell mennem vele erre a koncertre??? Nem. Nem. És neeeem!
- Jójó, nyugi Lis. - mondta nevetve Ken, majd aggódva rámnézett. - Jess, minden oké? Olyan sápadt vagy!
- Persze! - erőltettem egy mosolyt magamra. - Csak kicsit fázok. Menjünk be, mert Lis is csak egy pulcsiban van. - kaptam észbe. - Kicsim, ki engedett ki így?? - kérdeztem szigorúan. Jó, hogy figyelnek a gyerekre...
- Senki nem látott... - húzta el a száját, majd nevetve befutott előttünk. Kenneth elkapta a kezem, majd visszahúzott. Szembe fordított magával és megcsókolt.
- Minden oké, Szerelmem? - kérdezte és az arcomat fürkézte. A francba! Nem szabad, hogy lássa rajtam, hogy van valami baj...
- Nyugi, minden oké, csak tényleg nagyon fázok már! Gyere. - fogtam továbbra is a kezét, majd utánam húzva, beléptünk a melegre.
Sziasztok! Új blogba kezdtem, mint ahogy láthatjátok. :) Az előző blog (Forró angyalok) nincs elfelejtve, be lesz fejezve!:3 Addig is itt van ez, remélem elnyeri tetszéseteket.*-* <3 A Larry Stylinson-Forró angyalok csopiba facebookon is megtaláljátok majd ezeket a részeket is!:) 2-3 naponta jönnek majd az újabb részek!:3Hagyjatok magatok után jelet:) Vote, komi...Köszönöm <3
Jó olvasást kívánok és szép napot nektek! <3 #Niki
YOU ARE READING
The cheating ♡N.H.ff♡
FanfictionEgy boldog fiatal pár, Kenneth Bowman és Jessica White lelkesen, tervekkel tele készülnek az esküvőjükre. Lányuk, a 8 éves Lisa Bowman éli a maga kis Directioner korszakát, mindene a most már 4 tagból álló fiúbanda, a One Direction. Most költöztek e...